Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Söptei Imre: Kincs István kőszegi apátplébános pénzügyei, 1899-1938

kifizetéseket, és önkényesen használta a hívek vagyonát saját villájának építésére, házvásárlásra, stb.

40 Ezeknek azonban csak egy részét lehetett azzal indokolni, hogy gyorsan kellett lépni, mert úgy kevesebbe került. 1920-ban a munkásegyesület néhány tagja fordult panasszal a helyi katonai szerv biztonsági vezetőjéhez, mert szerintük az általuk gyártott seprűket a Kincs által meghatározott magas ár miatt nem lehetett eladni. Visszatérő panasz volt, hogy nem engedett betekintést az elszámolásokba, azokat csak el lehetett és kellett fogadni. Ugyanakkor azt is felvetették, hogy a plébános mindenből „üzletet csinál". Kincs ezeket a vádakat lehengerlő stílusával cáfolta vagy egyszerűen bagatellizálta azokat. Taktikájának sikerességét mutatja, hogy a felsőbb hatóságok közül sem a püspök, sem a belügyminisztérium, sem a kultuszminisztérium nem marasztalta el soha.

41 A BETEGHÁZ EGYESÜLET

42 A Betegház Egyesület ügye olyannyira szövevényes, hogy az nagyon sok fejtörést okozott a korabelieknek és a ma kutatójának egyaránt. Az egyesület a legrégebben fennálló kőszegi társaság volt, hiszen 1830-ban hozták létre a város betegeinek ápolására. Jelentős vagyonnal rendelkezett, amiből felépíthették akkoriban modernnek számító kórházukat, és azt a század végén új szárnnyal bővítették is. Az egyesület főként a tagság befizetéseire és jótékony örökhagyók alapítványainak kamataira alapozta működését. A kórház azonban az idők során elavult és már nem felelt meg a modern egészségügyi követelményeknek. Az 1900-as évek elején a fizetőképes és a súlyosabb betegeket már Szombathelyre szállították. Ráadásul a Tanácsköztársaság idején - Kincsek elmondása alapján - a vagyon egy jó részét kénytelen voltak felélni, azzal, hogy ellentételezés nélkül utaltak be a kórházba betegeket. Ebben a válságos időszakban választották elnökké Kincs Istvánt, és a választmányban jónéhány olyan kipróbált és hűséges személy kapott helyet, akik a hitelszövetkezetben és a hitközségben már régóta együttműködtek a plébánossal. Közülük ki kell emelni Nährer Mátyás tanárt - polgári iskolai igazgatót és az egyházközség elnökét -, Freyberger később Szabadváry Ferenc szappangyárost, egyesületi pénztárost és dr. Freyberger Jenő korábbi rendőrkapitányt, egyesületi tiszti ügyészt. Az új vezetés felmérte a helyzetet, és úgy értékelték, hogy a kórházi tevékenység nem elegendő a fenntartáshoz. Elhatározták, hogy az új szárnyat szanatóriummá alakítják át. Ennek háttereként 1922ben szerződést kötöttek a munkás egészségbiztosító intézettel, amelyben az vállalta, hogy minden évben meghatározott számú beteget küld utókezelésre Kőszegre, biztosítva annak költségeit. Mivel az új vezetőség az intézetet majdnem teljesen önellátóvá tette, a biztosító által fizetett összeg messze meghaladta a költségeket. Ebből lehetett a kórházat finanszírozni, sőt volt olyan év, amikor 50.000 pengőnél többet tudtak félre41 Grozdits, 2004. 84-93. p. 41 Grozdits, 2004. 115-128. p. A fejezet adatainak túlnyomó része a Betegház Egyesület anyagi ügyeinek vizsgálatára az alispán által kiküldött vizsgálóbiztos és szakértők által összegyűjtött anyagból - VaML Alisp. Ált. ir. 3139/1941- - való. Az egyszerűség kedvéért csak az ezen kívüli forrásokat jelöljük külön. 382