Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Katona Csaba: Egy pillantás a szombathelyi iparra és kereskedelemre 1850-ben
Ugyancsak április 13-án jelentkezett Vlasics Péter római katolikus, 25 éves, horvátzsidányi bőrfestő szombathelyi letelepülés és mesterség űzése iránti kérvényével. 0 is kedvezőnek mondható elbírálásban részesült: arra kötelezték, hogy előző lakóhelyéről hozzon hiteles igazolást magaviseletéről és elbocsátásáról. 51 Ugyanakkor azonban miután „... a városban szállást fogadva már tettleg betelepült és mesterségét is folytatta, ezért 5 váltóforint büntetvényben elmarasztatik." 02 Április 15-én Neugebauer József, a Szilézia troppaui kerületéből, Hennersdorf/Seidendorfból érkezett, 30 éves, római katolikus mészárossegéd kérte az előzetes beleegyezést, amelyhez a tanács az ő esetében is hozzájárult. 53 Ugyanakkor mindenképpen hangsúlyozandó, hogy az engedély kiadása nem feltétlenül jelentette azt, hogy a kérelmező a továbbiakban akadály nélkül érvényesíthette jogait. 1850. február 23-án például Rechnitzer Salamon izraelita szappanos nyújtotta be kérelmét letelepedés, mesterség ú'zése és kereskedés gyakorlása iránt. Vagyoni helyzetének stabilitását is bizonyította, hiszen Zalaegerszegen egy ház volt a birtokában. Letelepedését a tanács engedélyezte, de mestersége űzéséhez a szappanos céh beleegyezése volt szükséges. 54 1851-ből viszont már arra vonatkozóan maradt fent adat, hogy a szombathelyi szappanosok a Rechnitzer Salamonnak adott mesterjog ellen tiltakoztak," amely azonban nem hozott sikert, hiszen Rechnitzer Salamon szappanfőző neve megtalálható a szombathelyi cégek 1865. évi felsorolásában. 56 E néhány példa alapján is megállapítható, hogy mind az iparűzők, mind pedig a kereskedők - helybeliek és nem helybeliek - egyaránt folyamodtak Szombathelyen polgárjogért, iparűzési engedélyért stb. Hogy a retesz helyenként mennyire nem zárt szorosan, azt a betelepülő zsidók példája is igazolja. Ugyanakkor természetesen nem csak beköltözésre, hanem az eddigi kutatások által kevésbé feltárt kiköltözésre is számos példa akadt. így 1850. április 6-án „Vinnerl József vargamester e város kebeléből szerencséje nagyobb előmozdíthatása tekintetéből elköltözni kívánván, ,.." 57 kért és kapott erkölcsös magaviseletéről bizonyítványt, míg április 20-án Grünwald Samu izraelita bizonyítvány kiadását kérte a várostól. 58 A pozitív módon elbírált letelepedési és iparűzési engedélykérelmek után néhány olyan eseteket idézünk fel, amikor a folyamodó - legalábbis időlegesen - elutasításba ütközött. 1850. január 21-én Tanczer János rohonci tímár azzal fordult a tanácshoz, hogy a szombathelyi özvegy Sterling Ferencnét feleségül szándékozik venni és mesterségét a 1 VaML Szvktjkv. 1416/1849-1850. 2 Uo. 3 VaML Szvktjkv. 1431/1849-1850. 4 VaML Szvktjkv. 1196/1849-1850. 5 VaML Szvktjkv. Index 4846/1851. 6 Kunc, 1880. 493-494-p. 7 VaML Szvktjkv. 1374/1849-1850. 8 VaML Szvktjkv. 1459/1849-1850. 350