Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Katona Csaba: Egy pillantás a szombathelyi iparra és kereskedelemre 1850-ben

továbbiakban a városban szeretné űzni. A tanács értesülése szerint azonban Tanczernek Rohoncon rendezetlen adóssága maradt hátra, amit az érintett nem is tagadott. A tanács ezért arra kötelezte ó't, hogy adósságának törlesztése után folyamodjon ismét az engedélyért.

39 Január 30-án Kovács Imre, a Csongrád megyei Mindszentről származó, de Jakon élő asztalos folyamadott letelepedési engedélyért. Azt a választ kapta, hogy ha a szombathelyi asztalos céh is beleegyezik - azaz, felveszi tagjai közé a betelepülni szándékozót -, akkor kérését teljesítik. Ez az eset kiválóan példázza a céhek változatlanul működő „önvédelmi mechanizmusát".

60 Egészen más okból kapott időleges elutasítást 1850. február 9-én Kallivius József 30 éves, római katolikus, a Szilézia troppaui kerületében lévő Zachmantelből származó vargasegéd. O mestervizsgára kért engedélyt, mire azt a választ kapta, hogy előbb hozzon hazájából elbocsátó levelet. Egyértelmű, hogy ez esetében az elbocsátó levél jogos követelése mögött vélhetően nem húzódott meg egyéb szándék, hiszen Kallivius engedélyt kapott, hogy az elbocsátó levél megérkeztéig - ami nyilván nem kevés időt vett igénybe - segédként dolgozzon Szombathelyen.

61 Április 13-án Megyaszay Lajos kérését utasította el a város. A római katolikus kereskedő Debrecenből szándékozott Szombathelyre költözni, ám miután magaviseletéről szóló bizonyítványát 1846-ban állították ki, az a határozat született, hogy nem kaphat engedélyt, amíg nem mutat be igazolást az azóta eltelt időszakról.

62 Valamennyi példa mutatja, hogy az iparosok és kereskedők - hol sikertelen, hol sikeres - betelepülés kísérletei ugyanolyan intenzívek voltak 1850-ben is, mint a megelőző években. Ugyancsak működött az, a tipikus - és a nagy történelmi korszakhatárokat „nem tisztelő" - céhes mechanizmus is, amely szerint az apák tekintélye meggyorsította fiuk előrejutását. így például 1850. március 28-án Horváth Péter 22 éves, római katolikus, a Sopron megyei Zsirán született szabósegéd folyamodott, amelyben „... liszt és egyébb aprólékosságokkali való kereskedés ..."

63-re kért engedélyt. Mivel édesapja átvállalta az ezzel járó anyagi terhek viselését, 15 forint bolti díj lerovása ellenében kedvező választ kapott.

64 Fenti példánkban a kirótt összeg megfizetésével segített az édesapa, de az atyai tekintély ennél direktebb módon is érvényesülhetett. A szombathelyi szűrszabó céhhez beszegődött és ott felszabadult legények adatait rögzítő, 1774 óta vezetett és még az 1850-es években is használt kötet két bejegyzése Balog Pál céhmester közbenjárásáról tanúskodik: az apa Pál nevű fia előrejutását gyorsította meg. Az első, 1850. január 12-én kelt bejegyzés szerint a céhmester fia inasnak szegődött 3 esztendőre egy másik céhbeli mesterhez. iy VaML Szvktjkv. 1105/1849-1850. 60 VaML Szvktjkv. 1133/1849-1850. 61 VaML Szvktjkv. 1149/1849-1850. 62 VaML Szvktjkv. 1408/1849-1850. 63 VaML Szvktjkv. 1359/1849-1850. 64 Uo. 351