Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bariska István: Iparosok, kereskedők a 14-17. századi Kőszegen
1576-ban, a kalaposok 1588-ban, a szűcsök 1598-ban, a molnárok 1593-ben, tehát már a 16. században is működtették a céhszervezeteiket. 15 Mindez egyfelől arra figyelmeztet, hogy a céhek jó része már a 16. században is megvolt, másfelől pedig arra, hogy a kőszegi céhek jegyzékét idővel újabb adatokkal lehet kiegészíteni. Ezt erősíti meg, hogy elszórt és egyedi adatok állnak rendelkezésünk az 1531 és 1647 közötti időszakból a szabókra, a kereskedőkre, a kőművesekre, a kovácsokra, a mészárosokra, a szűcsökre, a molnárokra, a fazekasokra, az ötvösökre, a fürdősökre, továbbá a kalaposokra, a lakatosokra, a vargákra, a patkókovácsokra, a faesztergályosokra, a bognárokra, a puskaművesekre stb. Az alábbiakból kiderül, hogy ezek a céhek azok, amelyeknek a kereskedelemhez fűződő viszonyát a kereskedelemhez fel kell tárni, miután e mesterségek egy része alapvetően alapanyag-behozatalra szorult. A KERESKEDELEM ÉS A CÉHES IPAR VISZONYA Eddigi kutatásaink alapján jelenleg a kőszegi kereskedelem és céhes (kézmű)ipar viszonyának nyers elemzésére vállalkozhatunk, mely elemzést - többek között külföldi példák bevonásával - mindenképpen finomítani kell. Adataink az bizonyítják, hogy amíg működött a kereskedelmi kölcsönösség, amíg a bizalom állt fenn a beszállító és felhasználó között, addig a kőszegi céhes ipar előtt is töretlennek látszott a fejlődés. Amint azonban e jó kapcsolat meglazult vagy megszűnt, a céhes ipar kiszolgáltatott helyzetbe került, elsősorban azért, mert alapanyagfüggő lett. Erre vonatkozóan fontos bizonyítékaink vannak. Kutatásunk egyik lényeges eredménye annak megállapítása volt, hogy Kőszegen a feudalizmus végső szakaszában már tőkehiány jelentkezett. Említettük, hogy a kőszegi közvetítő-kereskedelem élt a neki juttatott privilégiumokkal, ám arra, hogy ezt csak egy tőkével rendelkező marhatőzsérrel tárgyalva tudta felhasználni, az utal, hogy a kiváltságot bíró közösség fogott össze a készpénzt birtokló tőzsérrel, az ún. „... áros emberrel ...". 16 A kiváltság tehát még feudális jellegű volt, ám a tőkével rendelkező bíró réteg képviselője már az újkor embere lehetett. Thököly ősei és az Esterházyak is kereskedelmi, vámbérlői pozíciójukat tudták rendi-politikai pozícióvá konvertálni. A tárgyban végzett kutatásinak már publikált eredményei felmentnek annak kifejtése alól, hogy Kőszegen az érvényesülő adminisztrációs, azaz privilégium által biztosított előny hogyan fonódott össze az áru- és pénztőkével, nevezetesen az 1547 és 1580 között zajlott élőállat-, vagy marhakereskedelemmel. 1 ' E vizsgálatunk azért irányult az adóügyre, mert az Alsó-Ausztriai Kormányszék és Kamara az úrbér és a harmincad elengedésével ajánlott kereskedelmi engedményeket Kőszegnek. Tehát tipikusan kormányzati eszközzel tették lehetővé a marhatőzsérek bevonását. Átmeneti jelenség volt ez Kőszegen, Bariska htván: Gewerbetreibende im 16-17. Jahrhundert in Kőszeg. Das Zunftleben in Güns im 16-17. Jahrhundert. Kézirat. Stadtschlaininger Gespräche 2002. 13. fol. 6 VaML KFL Acta Mise. Kőszeg, 1637. március 13. Bariska István: A 16. szazadvégi kőszegi adóügy az osztrák pénzügyi szervek irányítása alatt. = VSZ 1992. 2. sz. 255-263. p. 304
