Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bariska István: Iparosok, kereskedők a 14-17. századi Kőszegen

ám jellemző volt, hogy még a helyből származó tőzsérek közül is csak elvétve épültek be valaki a kőszegi önkormányzati elitbe. Közülük a leghíresebb kőszegi tőzsér, Kalmár (Krammer) János is eladta kőszegi házát.

18 Ennek a folyamatnak a jellemzésére tártuk fel a háborús kereskedelmi konjunktúra szabályzóit, a harmincadvám-engedményeket, azok jellegét, teljes és részleges, területi és időfaktorait, a kereskedelmi engedmények összefüggését az osztrák fogyasztási adóval és a hadiszállításokkal, a Szlavónia felé irányuló kereskedelem nehézségeit, valamint Kőszeg és a kereskedelem haszonélvezői közötti ellentmondásokat. Kalmár János nem csak az élőállat-kivitellel, hanem posztókereskedelemmel is foglalkozott,

19 azaz hasznot húzott a kivitelből és a behozatalból is. Bár voltak hozzá hasonló kereskedők - így például a Bedőts és az Inkchofer család tagjai - Kőszegen, ám Kalmár messze kiemelkedett közülük vállalkozásaival. A marhakereskedelem átmeneti konjunktúrája mellett fellépő jelenség volt, hogy a kőszegi céhek súlyos adósságcsapdába kerültek az alapanyag-behozatal miatt. A fizetésképtelenség nem volt ritka esemény, és ilyenkor kormányszéki vagy önkormányzati szinten elrendelték a foglalásokat. Az előbb említett Bedőts család legkiemelkedőbb alakját, Bedőts Jakabot - akinek tevékenysége ugyancsak feldolgozásra vár -tartozásai miatt már 1560-ban köröztették radkersburgi hitelezői.

20 1563-ban Bécsből az a felhívás érkezett Kőszegre, hogy - adósságai miatt - Bedőts minden vagyonát zár alá kell venni.

21 Jellemző, hogy ekkor nem kevesebb, mint 4000 aranyforint értékű posztóval kereskedett. Az ügy peres útra terelődött, elsődlegesen azért, mert a harmincad-hivataloktól érkezett jelentés szerint Bedőts idegen árúkkal toldotta meg a neki engedélyezett árumennyiséget. 1576-ban egy komáromi zsidó kereskedő igyekezett behajtani a neki járó adósságot a kőszegi Thunyay Sebestyéntől,

22 akinek adósságáért sógora, Johann Unger vállalt kezességet. Thunyay ekkor a török által elfoglalt Budára ment, hogy behajtson egy neki járó adósságot, mely tény is igazolja a hódoltsággal tartott kereskedelmi kapcsolatokat. Ekkor megszokott jelenség volt, hogy ha valaki egy adott városból fizetésképtelen lett, akkor más valakin, akár az ügyben vétlen kereskedőn is végrehajtatták a foglalást. Ezekről a foglalásokról többnyire az illetékes városbírót, avagy a közösség legfőbb tisztségviselőjét értesíteni kellett. Ez azt jelentette, hogy minden esetben fel kellett hívni, hogy az ügyletért vállaljon felelősséget. Az már más kérdés volt, hogy helyben a polgáron miként hajtották be a másutt keletkezett adósságot. így történhetett, hogy amikor a komáromi zsidó kereskedő megtudta, hogy Thunyay pénzhez jutott, de nem fizetett, kinézett magának egy budai kereskedőt, nyilván azért, hogy annak első bécsi útján Thunyay miatt foglalást hajtasson végre rajta. A kőszegi kereskedő azonban eltűnt a legfőbb budai méltóság, a budai pasa szeme elől, melyből viszont az következett, hogy a pasának is vállalni kellett a felelősséget az ügyVaML KFL Acta Misc. Sopron, 1580. április 11.; Sopron, 1583. november 10. 9 VaML KFL Acta Misc. Sopron, 1580. december 3. 0 VaML KFL Acta Misc. Győr, 1560. május 16. 1 VaML KFL Acta Misc. Bécs, 1563. október 23. VaML KFL Acta Misc. Komárom, 1576. november 14305