Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

IPARUZOK, KERESKEDŐK, VÁLLALKOZÓK VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bariska István: Iparosok, kereskedők a 14-17. századi Kőszegen

Témánk szempontjából az eseménynek azonban nem ez a vonatkozása érdekes, hanem az a sajnálatos tény, hogy akkor Kőszegen a céhek, illetőleg a kézművesség történetével kapcsolatos bizonyítékok semmisültek meg. Ismeretes, hogy a nyolc középkori oltárból mindösszesen egyetlenegy maradt fenn viszonylag épségben. Ez sem maga az oltár, hanem az oltárkép, még pontosabban az oltár falképe. A híres Köpenyes Mária című freskóról van szó, mely középső képet bal oldalról Szent Kristóf, jobb felől pedig a Háromkirályok falképe keretezi. Nem érdektelen, hogy ez utóbbin látható Kőszeg első ábrázolása is, mintha ez is azt igazolná, hogy a 13. és a 14- század fordulóján nagy igénnyel jelent meg a város önkifejezésének igénye is. Amellett, hogy a három kép a jó halál ikonográfiái programját tartalmazza, a Szent Kristóf-kép céhtörténeti üzenetet is hordoz, Szent Kristóf ugyanis a kereskedők és fuvarosok védőszentje volt. Nem lehet tehát kizárni, hogy ez az egyetlen megmaradt oltár a kőszegi kereskedők és fuvarosok által állított beneficium volt.

3 Ehhez hozzá kell tenni, hogy a kőszegi céhes ipar középkori felemelkedését tulajdonképpen a távolsági kereskedelem felhalmozta tőke teremtette meg. Minden bizonnyal a hét, lerombolt, 14-15. századi oltár születése is e fejlődéshez köthető. Ez az a tendencia, amely egyrészt közvetetten ugyan, de igazolja a kőszegi céhes fejlődés korai szakaszát, másrészt magyarázatot ad arra, hogy honnan vette át a 16. századi kőszegi igazgatás a városi kamarai hivatalra a „céhmester" megjelölést. Nem azt állítjuk tehát, hogy az egykori 8 oltárhoz 8 céh volt rendelhető, azt viszont igen, hogy ennél többféle kézműves-testület állíttatott egy-egy oltárt. Az a felvetés is igazolható, hogy az oltárállítás és a kereskedő ill. kézműves céhek középkori múltja összekapcsolódtak egymással. FEJLŐDÉSI TENDENCIÁK Kőszeg történeti irodalma meglehetősen egységes álláspontot képvisel a településkép üzeneteire vonatkozóan. Jól igazolható az a közhely is, hogy a város védelmi rendszerét - tehát falait, bástyáit, kapuit és védműveit -, valamint templomait, azaz világi, egyházi és polgári létesítményeit részben vándor, részben pedig a már itt működő kézműves céhek hozták létre. Kőszeg távolsági borkereskedelme, továbbá a helyi és piackörzeti igényeket kiszolgáló céhei lettek a fejlődés letéteményesei, ennek pedig a város mindenkori gazdáinak - uralkodók, nádorok - adóengedményei és piacszabályozó rendeletei adtak keretet. így például I. (Anjou) Károly 1336-ban kelt oklevele Kőszeget nagyszabású erődítésekre kötelezte,

4 mely munkálatok számos kézműves iparág jelenlétét tételezték fel. A város topográfiai vázát már az alapító Kőszegi oligarchacsalád lényegében megszabta. A család nyugat-magyarországi uralmát megtörő I. Károly erre az alapra támaszkodva fejleszthette tovább a királyi hatalom alá került várost, többek között azzal, hogy az erődíBarLska István: A híres kőszegi falképcsoport titkaihoz. In: Történelmi és művészeti antalógia Kőszegről. Szerk. Tóthárpád Ferenc. Kőszeg, 1996. 31-49. p. Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltára (továbbiakban: VaML KFL) Titkos Levéltár (továbbiakban: Tk. Lvt.) 2. sz. Visegrád, 1343. április 24- I- Anjou Lajos oklevele Kőszegnek, amelyben apja I. Anjou Károly 1336. évi oklevelét erősítette meg. 300