Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)
A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bariska István: A 14-17. századi kőszegi elit
választott Michael Pammer templomgondok - aki nem akart a belvárosba költözni már csupán 1 év határidőt kapott, a 32 aranyforint összegű büntetést lefizesse. 21 Ahhoz, hogy a fent leírt folyamatról egészen pontos adataink legyenek, okvetlenül szükséges lenne annak kimutatása, hogy az 1568 és 1610 közötti, alig több, mint négy évtized alatt hány külvárosban lakó polgár lett a belsőtanács tagja, és közülük hány személy lett és hány személy nem - objektív vagy szubjektív okokból - belvárosi ingatlantulajdonos csak azért, hogy a belsőtanács, azaz az elit tagjává váljon és maradjon. E kérdésekre csak akkor tudunk válaszolni, ha a telekkönyvi adatokat összehasonlítjuk a városi tisztújításról készült jegyzőkönyvi bejegyzésekkel. Azt, hogy jelen esetben e módszer illetőleg gyakorlat egyet jelentett a belvárosiak vagyoni szelekciójával, jól illusztrálja ennek negatív példája is. A Belváros - mint fent láttuk egy esztendő kivételével - minden évben 8 embert delegált a külsőtanácsba. Érdekes módon ezt, a választás útján történő delegálást semmiféle költözési kényszerrel, vagyoni feltétellel nem kötötték össze. Ilyen értelemben tehát az elitképzés egyirányú volt, hiszen a külsőtanácsok belvárosi tagjai még a külsőtanácsok külvárosi tagjaival szemben is előnyben voltak: nem kényszerültek ugyanis ingatlanvásárlásra vagy a magas összegű büntetés kifizetésére, ami számukra szelekciós előnyt jelentett kerültek a külvárosokban lakó polgárokkal szemben. Érdekesség, hogy a „Herr" („úr") megnevezés a névsorokban eleinte csak a városbírót és városkapitányt illette meg, 1597-től azonban ez a titulus valamennyi belsőtanácsos („Ratsherrn") neve mellé odakerült. Az a mód, ahogy a belsőtanács 1610-re kizárólag belvárosi illetőségű személyből álló testületté változott, jól jellemezte az erőviszonyokat. Mint az a fenti táblázatból azonnal kitűnik, Kőszegen a belvárosiak 1574 és 1576 között, valamint 1608-ban képviseltették magukat legalacsonyabb számban - így is elérve az 50%-os szintet - a belsőtanácsban. 1568-ban, 1579 és 1607 között, majd 1609-ben a belvárosi illetőségű tanácsosok a belsőtanács kétharmadát tették ki, majd az 1608-ban történt átmeneti visszaesést követően, 1610-re teljesen kiszorították a külvárosi illetőségű személyeket a belsőtanácsból. További vizsgálatok szükségesek, hogy e helyzet 1610 után hogyan alakult. A belsó'tanács tagjainak etnikai összetétele A lakóhely mellett még egy fontos szemponton, nevezetesen az etnikai hovatartozást is érdemes szemügyre venni. 1574 és 1610 között belsőtanácsossá választott 42 személy közül 17 (40,5%) volt magyar-, 25 (59,5%) pedig németajkú. A Magyarvárosból a belsőtanácsba beválasztott vagy a belvárosba települt minden személy magyar-, a Németvárosból pedig minden személy németajkú volt. Bár a hivatali elitben a németajkúak többségben voltak, ám ügyeltek arra, hogy külvárosiakból történő feltöltődéskor paritás legyen a magyar és a német elem között, mely arány révén biztosítani lehetett a kőszegi elitben a mindenkori németajkú többséget. Az is megfigyelhető, hogy az elszámolásra kötelezett hivatalokat - így a városbíróét, az egyházgondnokét, a kamarásét, az italmérési adóbeszedőét és a téglainspektorét - a 21 VaML KFL Protocotlum, 1594-1603. 315-316. p. Kőszeg, 1598. április 24. 230
