Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

A HIVATALI, A POLITIKAI ÉS A GAZDASÁGI ELIT VAS MEGYÉBEN A 14-20. SZÁZADBAN - Bariska István: A 14-17. századi kőszegi elit

belsőtanács belvárosban lakó tagjai kapták meg. Az 1574 és 1610 megválasztott 9 városbíró közül 7 - névszerint: Erhardt Inckhofer, Christoph Tabrer, Thomas Klein, Paul Dauchner, Hanns Plickenfen, Michael Freisinger, Walent Herbst - német-, 2 - Enyedy Bálint és Csöke György - magyarajkú volt. Még homogénebb a kép, ha a városi jegyzők etnikai hovatartozását vizsgáljuk, ugyanis a tárgyalt időszakban e hivatalt betöltő, mind a 7 személy - Wolfgangus Treskowitz, Pangraz Swankier, Georg Streit, Paul Dauchner, Christoph Gelarius, Johann Sagittarius és Georgius Rehius - német volt. Ok természetesnek mondható módon és okból maguk mellé német írnokokat választattak. Érdekesség, hogy a jegyzői hivatal és a belsőtanácsi tagságtól a vizsgált időszak alatt, egészen pontosan 1583-ban különült el egymástól. Ezért amikor 1597-ben Christoph Gelariust belsőtanácsnokká választották, le kellett mondani a jegyzői hivataláról. A városi elit kutatása további szempontokat is igényel. Ilyen például a klánképződés vizsgálata is. A Dauchnerek, a Freisingerek, az Inckhoferek és a Plickenofenek esetében már biztató kutatási részeredményekkel rendelkezünk, ám nincs még mód arra, hogy ezekről az adott időszakra vonatkozóan részletes elemzést adjunk, ám az eddigiekből egyértelműen arra következtethetünk, hogy a klánképződés Kőszegen is jelentkezett a vizsgált időszak hivatali elitjében. Hasonlóan fontos feladat az is, hogy konkrét példákkal illusztráljuk az időközi választások eredményeit. Külön esettanulmányt igényel, hogy az 1575 és 1600 között a városbírói mellett létrehozták az önálló városkapitányi tisztséget, amelyet 1611-ig Erhardt Inckhofer töltött be. Minthogy a két személy és rajtuk keresztül a két intézmény viszonyát a kibékíthetetlen ellentétek és hatásköri összeütközések jellemezték, a városkapitányi tisztség a 17. század elején egyelőre megszűnt. Természetesen a kutatást ki kell terjeszteni az alsó-ausztriai kormányzati szervek és a kőszegi uradalom befolyására, a felekezeti viszonyok feltárására, a csoport- és családi érdekellentétek, -szövetségek elemzésére, a külsőtanácsosok, valamint az alsóbb hivatalokat és tisztségeket betöltő személyek vizsgálatára, nem utolsósorban pedig általában a belső- és a külsőtanácsosi tagság stabilitására és fluktuációjára, azaz olyan összefüggések feltárására, amelyek révén megérthetjük a Kőszegen a 16. és a 17. század fordulóján bekövetkezett elitképződés folyamatát. 231