Előadások Vas megye történetéről IV. - Archívum Comitatus Castriferrei 1. (Szombathely, 2004)

ETNIKAI VÁLTOZÁSOK VAS MEGYÉBEN A 10-20. SZÁZADBAN - Bariska István: Kőszeg etnikai képe a 13-16. században

latinra tükörfordított családnevek esetében: Magnus (Nagy) Johannes (1348), Magnus (Nagy) Laurentius (1348), Pul(y)ai Johannes és Demetrius (1360), Pincus (Kövér) Niclasen és Christian (1422), valamint Camifex (Bakó) Martinus illetve fia Stepha­nus. Összesen 8 német családról, azokon belül 11 személyről tettek említést az okleve­lek, a 4 magyar családot pedig 9 személy reprezentálja. 12 személynév esetében nem le­het egyértelmű és megnyugtató döntést hozni. Tekintettel arra, hogy a felsorolt kedvezményezettek a városi elit tagjai voltak, még nehezebbé tette a vizsgálatot, mivel - mint az alább látható lesz - a német etnikum a városi tisztségek hierarchiájában rendre jobban tudta magát reprezentálni a magyar­nál. Az adatok gyér volta mellett ez is óvatosságra int a következtetések levonásánál. Külön vizsgálatot érdemelnek azok a kőszegi polgárnevek, amelyek a Házi-féle okmánytárban előfordulnak: Niklos de Luems, Perleo, Rosenbergerin (1382), Steffel Reitter, Ulreich von Gunns (1409), Petrien Herber, Hanns Schoberl (1419), Rüben­dünst (1420), Güldelkosch (1427), Andre és Urban Graser (1440), Friedrich Hain­beck (1444), Erhard Inckhofer, Berharnd Zärtl, Farkas Wolfgang, Hans Wechsen­brunner, Hans Twortust, Lorenz Harrer, Bohus Siesinger, Wilhelm Irsinger, Sinko, Gecz Baheim (1444), Conrad Kürsner (1445), Heinrich Schneider (1449), Pór Mi­hály, (1515), Paul Gross (1515) és Wolfgang Moravus (1523). 8 A felsorolt 27 névből 19 egyértelműen német etnikumra enged következtetni. Ebbe a körbe tartozik Wolfgang Moravus is, akiről tudjuk, hogy az 1530-as évek elején kőszegi szolgálatban állt. Neve teljes alakban Wolgang Moravus Treskowitz volt. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a közel 90%-os német többség mellett e nevek kö­zött magyar (Farkas Wolfgang) és zsidó (Bohus Slesinger) etnikumot is találni. 16. SZÁZADI FELMÉRÉSEK ÉS TANULSÁGAI Az első ilyen célú és irányú elemzésre az 1532. évi polgárőrség tagjainak vizsgálata adott lehetőséget. 9 A Bécs ellen vezetett második nagy török hadjárat egyik legfonto­sabb stációja Kőszeg lett. Az ostromot követően a város jegyzője érzékletes módon fog­lalta össze a török támadás történetét, mely rendkívül értékes forrásban fennmaradt a Kőszeg védelmét ellátó polgárőrség legkorábbi névsora. Minthogy ebből pontosan ki­mutatható az érintett személyek etnikai hovatartozása, érdemes erre egy pillantást vet­nünk: MAGYAR NEMET HORVÁT 18,2% 72,7% 9,1% 2. táblázat A polgárőrség etnikai megoszlása 1532-ben Mint a 3. sz. jegyzet. A neveket a már fent jelzett Házi-féle forráskiadványból vettük át. VaML KFL Tk. Lvt. 179. sz., 18-27. p.; Kőszeg ostromának emlékezete. Vál., szerk., jegyzeteket írta Bariska István. [Bp.J, 1982. 41-45. p. (Bibliotheca Historica) 119

Next

/
Thumbnails
Contents