Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)
IV. Vác társadalma - 2. A német város sorsa
A Vácra való betelepülésnek, népmozgásnak több oka is lehetett. Már említettük a németek kitelepítése és a váci püspökség menekülése következtében keletkezett bőséges ingatlankínálatot. Ez az egyik ok a hadjáratok következménye volt. A másik ok - úgy véljük - belpolitikai, társadalmi eredetű volt. A Dózsa-féle parasztháború befejezése után az országgyűlés Budán 1514. november 19-én törvényeket alkotott. A 70. törvénycikkely a városlakók és az uraikhoz hű parasztok kivételével eltörölte a jobbágyság költözési jogát. Az oszmán hatalom alá vetettség pedig ezt a törvényt törölte el a gyakorlatban. A költözés jogi akadálya tehát a török hódoltságban elenyészett. Kérdés persze, hogy a jobbágynak megérte-e az oszmán hatalom „védelme” alá húzódnia, eltávolodva a Magyar Királyság területéről. A Vácra 1546-1559 között beköltözöttek soraiban lehetnek olyanok is, akik a Felvidékről, még Magyarországról érkeztek. Nagyon gyanús Hont megye még el nem foglalt északi része, Zsember, Szenográd, Szemeréd, Kisgyarmat, Csehi stb., ahonnan érkeztek Vácra 1546 után. Vác határon lévén, ráadásul ingadozó, hullámzó határterületen, mindig akadhattak olyanok is, akiknek egyik oldalon meggyűlt a bajuk, hát átmentek a másik oldalra. A határnak általában két oldala van, jobb ha három, amit a határszéli ember ki tud használni. Közvetett bizonyítékok alapján azt állítjuk, hogy Vác török alatti benépesülésébe belejátszott részben a jobbágyság vándorlása, szökése is a királyi Magyarországból. Erre a hullámzó határszakaszra jellemző, hogy 1568-ban Esztergomtól nyugatra, a Garam folyótól nyugatra húzódott a török-magyar határ. A tizenötéves háború sikerei következtében pedig 1596-1620 között Váctól keletre, valahol Rátót és Veresegyház között létezett a magyar-török államhatár. Persze ezeknek a határoknak egyike sem volt kikarózva, kijelölve.69 2. A német város sorsa Az 1241-1242-es tatárjárás után az elpusztult nép pótlására Vácra németeket telepített a váci püspökség a királyi akarat szerint. Német részről ez a jelentős esemény a „Drang nach Osten”, a keletre terjeszkedés évszázados folyamatába illeszkedett. A váci német város földesura mindvégig a váci püspökség volt. Ez a római katolikus váci német közösség mondhatni, hogy mintegy 260- 270 évig állt fenn és virágzott. Kereskedői, ringbürgerei családi, kulturális, nyelvi, vállalkozói kapcsolatban álltak a német területekkel, melyeket korábban elhagytak, és ahová - feltételezhetően - 1529-es kényszerű kitelepítésük után visszatértek. 69 TV 1991, 116-118. 83
