Horváth Lajos: Vác utcái, épületei és lakosai a XVI. század második felében - Váci Történelmi Tár 7. (Vác, 2011)
IV. Vác társadalma - 3. Vác magyar társadalma
e) Váciak majorságai a környéken A majorság (allodium) évszázadokon keresztül a földbirtokos család, vagy egyházi intézmény, vagy király (állam) saját kezelésében tartott és működtetett gazdasági egység volt, mintegy ellentétben a birtokhoz, uradalomhoz tartozó jobbágytelkekkel. Hívták a német eredetű majorságon kívül urasági földnek és pusztának is. A puszta nem jelentett üres, néptelen földet a közhiedelemmel ellentétben, mert a majorságok központjainak mindig voltak állandó lakói, ha nem is számosán, akik uradalmi tisztek irányításával élték életüket és végezték munkájukat. Az különböztette meg őket a jobbágyoktól, hogy nem tartoztak még a legközelebbi falu községbírói szervezete jogkörébe sem, hanem csakis a gazdatisztek, ispánok stb. felügyelete alá. A XVI. századi gazdag források alapján sikerült felkutatni, kihüvelyezni néhány váci kötődésű majorság adatait a város környékén. Az ismeretek ösz- szegyűjtésével némi fény vetül az oszmán hódítás előtti majorságokra is, és természetesen azok utóéletére a török világban. Kászim bég majorsága. Kászim bég, nógrádi miralaj majorsága Dengeleg (Nógrád m.) falu közelében volt található. Az 1546-os szandzsák-összeírás megmondja, hogy korábban a váci püspökség birtokában volt a majorsági szántó, rét stb., de a majorság üresen és elhagyottan találtatott a törökök által, ezért tapuba adása a padisah törvénye szerint jogos. Ez a megjegyzés azt tükrözi, hogy a váci püspökség és intézményei 1541-ben elmenekültek a török hódítás elől és elhagyták majorságaikat. Kászim miralaj (alajbeg) 1546- ban és 1559-ben is megfizette a majorságért járó tapu-illetéket a török kincstárnak, és ennek következtében a nevére is írták. Valószínűleg birtokolta és használta is haláláig, 1569-ig. A váci püspökség rétje. Kösd falunál írták össze először 1559-ben a váci püspökség majorsági rétjét, mely megjelölés nyilván az 1541 előtti állapotokat tükrözi. A nevezett rét Kösd, Csörög és Rád falvak között feküdt, és az 1559- es szandzsák-összeírás szerint 70 szekér szénát volt képes teremni. A magyar időben is nyilván a váci püspökség jobbágyfalvaiból kihajtott jobbágyok kaszálták robotban. Forrásunk szerint 1559. április 5-én Dur Ali aga, a budai azabok agája a 100 akcse tapu-illetéket érte befizette és ezért a nevére íratott. A rét további sorsát nem ismerjük. Maga Kösd falu 1559-1562-ben Rüsztem budai pasa birtokában volt, akinek emberei önkényeskedtek a faluval, melynek népe a felére fogyatkozott, elmenekült. Gutiföld puszta. „Guti Főd puszta” a váci püspökség majorsága volt egykor Csörög falunál. Guti Országh János, 1523-11529. szeptember váci püspök majorsága. Az ő nevéből keletkezett földrajzi név, melyet a nép adott a területnek. Az egykori külön kezelést az 1562. évi török összeírás észlelte és névvel rögzítette először. Bár ekkor a külön kezelt püspöki majorság már 125 I
