Horváth M. Ferenc - G. Molnár Péter (szerk.): Váci végrendeletek II. (1729-)1751 – 1770(-1785) - Váci Történelmi Tár 6. (Vác, 2010)
Bevezetés
még éltiben, haláláig tagadta, és így azon fönt nevezett pénzt hagyom Emerenda leányomnak, keresse azt örökapján1008 vagy az ivadékain. Másodszor. Midőn Szele ne[v]ű helységben eljegyeztem volna magamnak feleségül Szántó uram mostohaleányát, Szakács Teréziát, legottan a házánál gyűrűváltáskor ajándékban jegyben 6 körmeci aranyat, aztat is halála előtt megvallotta a feleségem, hogy az mostohaapja, Szántó Lajos tűle elvette, és sokszori kérésire sohasem akarta megadni, mely pénzt is emlétett feleségem két leánykája maradván, azoknak hagyta, mivel pedig az egyik meghalálozott, másika, Emerenda ne[v]ű megmaradt, azon emlétett 6 körmeci aranyat testálom, és az örögapja, Szántó Lajos átok alatt tartozik megadni nékie. Midőn Vácra hoztam volna feleségemet, szinte akkor vacált1009 püspök- részin1010 való notariusság, látván nagy szegénységben lenni az ipamot, Szántó Lajost, elmentem akkor Althann (Althan) püspök ő excelentiája ple- nipotentiariusságához, kanonok Carelli (Karelli) Lerenchez, uramhoz, legottan könyörögvén érette instáltam, hogy város nótáriusának fogadja bé, melyet is recommendatiómra elhévatván akkori városbíráját több esküdtekkel együtt, és úgy presentálta nikiek, megfogadta. Midőn fölhordozkodott volna Vácra emlétett Szántó Lajos, nem lévén az háznál elegendő házi eszköze, magam házától elhordatott 1 nyoszolyát, 3 karszéket, egy kis asztalt, poharakat, képeket, 2 zsák lisztet, fát tűzreva- lót, vajat, szalonnát, 1 hordó bort és summa summarum azon nyolc esztendőnek leforgása alatt, még feleségem meg nem halt, és mindaddig, méglen főtisztelendő nemes városi káptalan, Káló (Kalló) Lerenc vicarius uramtúl Szántó Lajos ipám számára 200 forintokat kölesen, és úgy azon az pinzen vevén egy szőlőt Vasas nevő hegyin, mindenkor, valamikor köllett, jobbára borommal tartottam az egész famíliáját, és egyszóval, valamit szereztem a házamhoz, nagyobb riszit feleségem anyja házához loppal hordatta el. Minthogy pedig gyakran kelletett nemes vármegye dolgában házomtúl elmennem, akkoron Szántó Lajos minden cselédestül boromat s más egyéb jószágomat emésztette és fogyasztotta, így oktatván feleségemet az anyósom, Szántó Lajosné, mondván az házomnál: Édes leányom, ne szánd a firfit, hiszen ő özvegyember volt, tégedet szűz leányúl vette el, maholnap a vinember meghal, tereád marad minden jószága. S égy tanította a jó anyja praedallásra maga leányát. Azért amit adott maga leányával, könnyen kitetszik itt följebb írt specificatióbúl, azért Emerenda leányom könnyen hóna alatt is elviheti az anyai jussát, ezeket pediglen az öröganyjának, Szántó Lajosnénak köszönheti. Sőt inkább Emerencia leányom Szántó Lajoson 1008 öregapján 1009 üresedésben lévő mi° Vác püspökvárosi részén, Püspökvácon 462
