Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT

kirendelt provizornak, természetesen megfelelő bér ellenében, annál is inkább, mivel ezt a püspök károsodás nélkül megteheti.

1386 A kamara e július 30-i rendeletre augusztus 7-én jelentette, hogy tárgyalt a váci püspökkel, aki közölte vele, hogy a tizedeket rendes időben már bérbe adta olyan embereknek, leik a végeken katonáskodnak; ha azonban őfelsége a tizedeket nélkülözni nem tudja, csak úgy áll módjában rendelkezésére bocsátani, ha az egri kapitány vagy ennek provizora visszafizeti a decimák értékét azoknak, kiktől már felvette.

1387 A ldrály az 1577. és 1578. években is bérelte e tizedeket.

1388 1579 tavaszán a kamara tárgyalásokat folytatott Mossóczy püspökkel Eger várára fordítandó Pest és Szolnok megyei tizedek bérbevétele tárgyában, majd egyenesen a ldrály fordult a püspökhöz, ld 1579. június 21-én megírta Ernő főhercegnek, hogy a ldvánt tizedekre szüksége van, azokat nélkülözni nem tudja, és magának fogja megtartani. A püspök magatartása meglepte a királyt; Ernő főherceg július 30-án tudomására adta a püspöknek, hogy azoknak a tizedeknek a beszedésében, melyeket természetben óhajt, megakadályozni nem akarja, de tudomására jutott, akármennyire is titkolja előtte Mossóczy, hogy a decimákat másoknak bérbe adta és ezért nem akarja neld adni; sőt még arról is van tudomása, hogy ld vette azokat bérbe. A törvények megengedik, írja a főherceg, hogy azokat a tizedeket, melyeket a főpapok bérbe adnak, elsősorban a ldrály veheti bérbe, s ama reményének adott kifejezést, hogy óhaját a püspök teljesíti. Elismeri a főherceg, hogy a tizedeket talán nagyobb bérért lehet értékesíteni, mint azt már a püspök tette is, de reményii, teldntettel a nagy szükségre, a régi bérért fogja azokat átengedni. Meghagyták az egri kapitánynak, írja a főherceg, hogy nemcsak a jelenben, hanem a jövőben is fizessenek pontosan és idejében, de fizessék ld azt is, amivel a múltról tartoznak. A püspök 1579. szeptember 23-án Nyitráról felelt Ernő főherceg levelére: ő a ldrály régebbi kijelentéséhez tartva magát, meg a szokás alapján is, utasította tiszttartóját, hogy a tizedeket szedje be, miután őfelsége rendelete szerint ebben őt senld sem fogja akadályozni; azonban nagy meglepetésére az egri kapitány nem engedte és engedi a tizedek beszedését, a lakosságot fenyegetésekkel és bebörtönzéssel, vagyonuk elvesztésével, életük megfosztásával fenyegetve kényszeríti, hogy a tizedeket neld fizessék, szolgáit nemhogy akadályozza, hanem bebörtönzi, éhezteti, s így, miután őt az egri kapitány jövedelmétől megfosztja, nincs módjában a haza iránti köteOL Ben res. 1576. július 31., fol. 172 (A kamarához érkezett augusztus 2-án.) OL Exped. cam., 1576. augusztus 7. (De decimis Episcopi Vac). „Decimae, quas hactenus in arendam concessit nobis, sub consueta arenda in posterum quoque reservamus." (OL Ben. res., 1578. május 3., fol. 54.; BÉKEFI 1891-1892, II. 314.; EK Collect. Pray., torn. LUI., pag. 57.; OL U. et C, 62-33., fol. 29.)