Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)
RÖVIDÍTÉSEK - IV. A PÜSPÖKSÉG GAZDÁLKODÁSA A TÖRÖK URALOM ALATT
lezettségének eleget tenni és őfelségét szolgálni. Jelenti továbbá a püspök, hogy az egri kapitányt fel fogja keresni, és figyelmezteti eljárása törvénytelenségére, s hogy tette a lcirály rendeletébe ütközi. Minderre készteti őt szűkös anyagi helyzete, mert ha a kapitány tőle a tizedeket elszedi, nem marad más hátra, mint az, hogy a kapitánynak a püspöki címét is átadja. Ha őfelsége helyesli Egerbe történő utazását, írja a püspök, adjon neki salvus conductust., melyben jutassa kifejezésre azt is, hogy őt a kapitány jövedelmeinek beszedésében ne akadályozza. 1389 Néhány nap múlva, 1579. szeptember 29-én Ernő főherceg utasítja a szepesi kamarát, bocsátkozzék tárgyalásokba a váci püspökkel a tizedek bérbeadása ügyében, melyeket Eger vára fenntartására, illetve a várban elhelyezett katonák ellátására óhajt felhasználni. Hivatkozzék arra a Icamara, adja utasításul a főhercegi leirat, hogy az egri kapitányok évek óta használják a püspökség tizedeit, ami a püspök előtt egyébként sem ismeretlen. Csatolva van e leirathoz Ernő főherceg 1579. július 30-i és a püspök szeptember 23-i levele, s erre az utóbbira elrendeli a főherceg, hogy a szepesi kamara adjon salvus conductust a püspöknek, lei Egerbe szándékozik utazni, hogy ott a főkapitánnyal tárgyaljon a tizedek árendálása ügyében, mivel jónak látja, hogy a két érdekelt személyesen tárgyalja meg e vitás kérdést; annál is inkább, mivel a püspöknek az a véleménye, hogy az egri kapitány nem a vár fenntartására, hanem saját céljaira akarja a tizedeket felhasználni. A főhercegi leirat nyomatékosan aláhúzza: a tizedre nemcsak a jelen, hanem a jövő évben is szükség van, azok magánosok részére nem adhatók. 1390 A szepesi Icamara jelenti 1579. október 15-én Kassáról, hogy Mossóczy püspökkel tanácskozást folytatott a Pest, Solt, Szolnok és Csongrád megyében levő decimák árendálása tárgyában. Tudomására adták a püspöknek, hogy a királynak az említett tizedekre szüksége van, és a lcirály ez évtől óhajtja hosszabb időre bérbe venni a decimálcat. A püspök közölte, hogy a jövőre nézve kész az említett tizedeket a lcirály rendelkezésére bocsátani, természetesen a megfelelő bérösszegért, de a jelen esztendőre „certas ob causas" nem teheti. A kamarának meg kellett elégednie, hogy a következő évtől kezdődjék a tizedek bérleti éve. Az árendáért a püspök először 2000 forintot, majd 1800 forintot kért, de lei jelentette, hogy ha másnak adná a tizedeket, jóval magasabb összeget kapna. A leamara próbált alkudni, először 1000 forintot, majd 1100-at, majd amikor a püspök nem akart engedni, ígért 1400 forintot. Mossóczy teleintve a célt, melyért a bérbevétel történik, elfogadta az 1400 forintot, de csak azzal a feltétellel, hogy az egri provizor, aki a dézsmákat összeszedi, a bérleti díjat minden évben a Szent György-nap utáni 15. napon leifizeti Nyitrán teljes összegében. AmennyiOL Cam. Scepus., Benigna mandata, 1579. szeptember 29., Nr. 236. (93.) OL Cam. Scepus., Benigna mandata, 1579. szeptember 29., Nr. 236. (93.)
