Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában, 1526-1686 - Váci Történelmi Tár 5. (Vác, 2008)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ A Váci Történelmi Tár V. kötete látszólag eltér az eddigi hagyományoktól, a sorozat kitűzött céljaitól, amikor úgy döntöttünk, hogy megjelentetünk egy lassan ötven éve elkészült, s azóta kalandos sorsot megért kéziratot, Szarka Gyula: A váci püspökség gazdálkodása a török hódítás korában című munkáját. Eltér azért, mert a sorozat elsősorban forráskiadványok, s nem monográfiák kiadását tűzte ki célul. De ha majd a Tisztelt Olvasó kézbe veszi Szarka Gyula e munkáját, hasonlót fog tapasztalni, mint a korábban megjelent munkáinak olvasása során. Ugyanis az önálló kötetként 1940-ben kiadott A váci egyházmegye történeti földrajza a török hódítás korában, továbbá a Vácegyházmegye múltjából sorozatban 1947-1948-ban megjelent munkái - A váci egyházmegye és püspökei a török hódítás korában, illetve Vác katolikus intézményei és épületei a török hódítás korában - a szigorú szakmai követelményeket tekintve nem tekinthetők monográfiáknak. Ráadásul - Szakály Ferenc történész szerint - „olvashatatlanok", pontosabban nem olvasmányosak, viszont a bennük található adatok sokasága miatt nélkülözhetetlen forráskiadványok. E köteteket a mai napig használják a történészek munkájuk során. Jóllehet a monografikus feldolgozás követelményeit nem kérhetjük számon Szarka Gyula munkáin, ugyanakkor szerzőjük olyan mélységben tárta fel a török kori váci egyházmegyére, ennek következtében több közigazgatási megye településeire vonatkozó levéltári forrásokat, mint senki más, és ezért dönthettek már korábban és most is kiadásuk mellett. Szarka Gyula életműve befejezetlen maradt, hagyatékát - több kiadatlan kéziratát, kézirattöredékét, cédulaanyagát, kevés személyes vonatkozású iratait - Kéringer Mária, a Pest Megyei Levéltár volt levéltárosa találta meg Szarica Gyula egykori rákospalotai lakásának padlásán, s adta át az éppen megalakuló Vác Város Levéltárának. Egyrészt azért ennek az intézménynek, mivel Szarica Gyula élete során számtalan szálon - 1899-1907 között piarista diákként, 1922-ben váci illetőséget nyert lakosként, a Váci Múzeum Egyesület tagjaként, majd titkáraként, egy váci, a Mátyás király utcai 3-5. számú ház tulajdonosaként és nem utolsósorban Vác egyházmegyei és váci vonatkozású történeti munkássága révén - kapcsolódott a városhoz, másrészt azért, mert a levéltár a hagyaték átvételével kötelezőnek tartotta magára nézve nemcsak iratainak levéltári gondozását, hanem a teljes értékű, a történettudomány szempontjából hasznos kéziratainak publikálását is. Szarica Gyula e kötetet képező kéziratát 1962-ben készítette el, de arra vonatkozó adatot nem találtunk, hogy kiadót is keresett volna, jóllehet valószínűleg ezt ekkor is megtette, mint ahogy 1967-ben is, amikor a váci