Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
lizmus építése során elkövetett hibák következtében jó talajra találtak az amerikai imperialisták[nál] az ellenforradalom által hangoztatott jelszavak. A pártellenzék, Nagy Imre-Losonczy 1099 csoportja el tudta érni a dolgozók elmaradott rétegeinél, hogy hazánkban 12 év óta csak rossz történt, hogy ebben az országban minden, ami volt, helytelen volt, nem a nép érdekét szolgálta. Mondjuk meg nyíltan, ezek ellen a nézetek ellen a párt központi vezetősége, de a kommunisták sem vették fel erélyesen a harcot. Az alapos előkészítő munka után a külső és belső ellenforradalmi erők elérkezettnek látták a népi demokratikus országok leggyengébbjénél, hazánkban kirobbantani az ellenforradalmat, Magyarországot kiszakítani a szocialista országok családjából, majd felszámolni a szocializmus vívmányait, fasiszta diktatúrát létrehozni és Európa szívében megvalósítani a háborús tűzfészket és ezzel elindítani a harmadik világháborút. Nézzük csak a gazdasági életet, az október 23-át követő események következtében országos szinten mintegy 26%-al csökkent a termelés. Ugyanakkor 30%-al nőtt a bér. Az importunk 22%-al több akkor, amikor az export viszont 23%-al kevesebb februárban, mint volt szeptemberben. Nem mutat valami nagyon kedvező képet a mezőgazdaság tekintetében az a tény, hogy 1945 óta 56-ban a legkisebb a kenyérgabonával bevetett terület. Hogy a kép teljes legyen ahhoz, még figyelembe kell venni azt is, hogy [a] megnövekedett vásárlóerő következtében a kereskedelmi szervek lényegesen nagyobb forgalmat bonyolítottak le 1956 végén, 1957 elején, mint egy évvel korábban. Ezt bizonyítja az is, hogy a kereskedelem készlete 40%-al csökkent. A termelés csökkenése a kereskedelem készleteinek csökkenése következtében természetesen a hiánycikkek száma és aránya nőtt. Nem kell nagyon sokat törni a fejet azon, hogyha továbbra is ilyen állapotok maradnak fenn, mi származik belőle. Ezért égetően követeli meg a helyzet, hogy barátaink által nyújtott segítséget a saját erőnk maximális fokozásával arra használjuk fel, hogy minél hamarébb kikerüljünk ebből a gazdaság nehézségből. Erre kötelez bennünket a nemzetközi internacionalizmus szelleme, saját népünk jól felfogott érdeke. Ezen a téren a mi városunk kommunistáinak, pártszervezeteinek, de a szocializmushoz hű dolgozóinak is van mit tennie. Nehogy azt gondoljuk, hogy a mi városunkban a fentebb elmondott jelenségek nem találhatók meg. Bár meg kell mondani őszintén, hogy a könnyűipari üzemek, mely[ek] a városi üzemi munkásainak zömét foglalkoztat)[ák], a körülményekhez viszonyítva jobban néznek ki. E téren a legjobb eredményt a váci fonógyár dolgozóinak munkája adja, ahol az egy órára eső termelési érték szeptemberben durván 52.-Ft volt, februárban 58.Ft volt. Ahol javult a közvetett dolgozók arányszáma is, ugyanakkor az egy órára eső kifizetett bér is egészséges javulást mutat. Ezt bizonyítja szeptemberben 4.46 Ft-os átlag órabér, a februári 5.24-el szemben. Persze nem minden textilgyár mondhatja el ezt magáról. „Losonczi"-ként írva.
