Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

Sokkal súlyosabb azonban a helyzet a vasipari üzemeknél. A Dunai Hajógyárnál, a híradástechnikánál, de a könnyűipari öntödében is. Ezekben az üzemekben semmivel sem jobb a helyzet az előbb ismertetett országos számoknál. Pl. a könnyűipari öntödében szeptemberben az egy órára eső termelési érték 22.70 Ft volt, februárban 16.60 Ft-ra csökkent, ugyanakkor, amikor az egy órára kifizetett bér a szeptemberi 6.-Ft-ról 10.-Ft-ra emelkedett. Láthatjuk elvtársak, hogy a városunk területén a minisztériumi üzemekben van mit tenni annak érdekében, hogy a dolgozók életszínvonalának emelése, sőt hozzá lehet tenni, a jelenlegi életszínvonal megtartása biztosítható legyen. Nem különb a helyzet a helyi ipari vállalatoknál sem. Akár a motorjavítót, akár a Pest Megyei Építő Vállalatot nézzük. Anélkül, hogy elkövetnénk azt a hibát, mely szerint mindenért a nevezett üzemvezetők kollektívája a felelős, ami természetesen nem fedné a valóságot, le kell szögezni, hogy sokat tud javítani, és elsősorban az üzem kollektívája, mindenekelőtt vezetése tud és kell, hogy változtasson a mi városunk területén lévő üzemekben a helyzet jobbrafordulásán. A mi városunk dolgozóit nem fenyegeti valami nagy munkanélküliség, erre bizonyíték az, hogy a kötszövőgyár létszáma nem csökkent, sőt emelkedett, úgyszintén más üzemeinkben sincsen számottevő csökkenés, és ha figyelembe veszszük, hogy az Egyesült Izzó itteni részlege az év első felében be fog indulni, akkor ettől nem kell tartani. Persze hozzá kell tenni azt is, hogy ama üzemelő vállalatok létszámuk foglalkoztatásához biztosítsák a munkalehetőséget. Milyen feladatok állanak az üzemeink, az üzemi MSZMP-szervezeteink előtt gazdasági vonatkozásban. Meg kell értetni mindenekelőtt felvilágosító munkával, a munkástanácsokkal az üzem működésének helyzetét, ennek fontosságát. El kell érni, hogy a munkástanácsok ténylegesen a vállalat rentabilitásával foglalkozzanak. Oda kell hatni, hogy a munkástanácsok beszéljék meg a munkásokkal, hogyha a helyzeten nem javítunk, ez az út merre visz. Beszélni kell nyíltan és őszintén, hogy az életszínvonal emelésének erőnkön felül adtunk, vissza kell utasítani az életszínvonal tekintetében tett ellenség által terjesztett metafizikus összehasonlításokat a mi népünk és a fejlett kapitalista országok munkásai egyes rétegeinél. [...] Mezőgazdaság Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a mi városunkban is nagymértékben megnőtt a parasztság termelési kedve. Hogy dolgozó parasztságunk nem fordult szemben a nép hatalmával. Ezt bizonyítja, hogy a korábban sok nehézséggel, bajjal küzdő termelőszövetkezeteink, mint a Kossuth és a Micsurin is egybemaradtak, bár az ellenforradalom mindent elkövetett szétverésükért. Az a kilépés, amely megtörtént, nem gyengítette, hanem erősítette a szövetkezeteket. A két termelőszövetkezetnek együttesen mintegy 800 kataszteri hold volt. Jelenleg 640 kataszteri hold. A 69 tagból megmaradt 52, részben új belépőkkel. Ugyanezen a helyzet a Micsurinnál is. A korábban az önkéntesség elvét megsértve létrehozott Petőfi csoport feloszlott. Helyette alakult ugyanazon a területen egy másik csoport, melynek a működését majd a jövő dönti el. Emellett alakultak szőlő- és gyű-