Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

a BHÖ 2. pont b) alpontjába foglalt a népi demokratikus államrend elleni gyűlöletre izgatás bűntettét követte el. A vádlott személye és cselekménye súlyosan veszélyes a társadalomra. Olyan magas képzettségű egyén, mint a vádlott, a környezetére nagy befolyással rendelkezik, és a demokráciaellenes személyes magatartásával súlyos kárt okozhat. A vádlott hálátlan volt azzal a rendszerrel szemben, amely tőle nem sajnált semmiféle áldozatot. A vádlott a cselekményeit 1956. november második felében követte el, amikor az ellenforradalom fegyveresen le volt verve, azonban gazdasági és ideológiai vonalon támadásba lendült. Éppen ezért az adott időpontban különös súllyal esik latba a cselekmény társadalom-veszélyessége. Mindezen körülményeket a bíróság az ítélet kiszabása alkalmával súlyosbítóként értékelte. A bíróság súlyosbitóként vette még számításba azt is, hogy ebben az időben a vádlott a budapesti Francia Intézet vezetőjét kérte fel arra, hogy a sógorát és annak egy börtönből az ellenforradalom során kiszabadult barátját illegálisan segítse ki külföldre.

1326 Ebben a tevékenységében is megmutatkozik a vádlott személyében rejlő társadalom-veszélyesség. Súlyosbítóként értékelte továbbá a bíróság a gyűlöletre való izgatás cselekménynél a folytatólagosságot. Ezzel szemben enyhítőként mérlegelte a kétgyermekes családi állapotát, a büntetlen előéletét, a felfedező jellegű, töredelmes és mély megbánást mutató beismerő vallomását. Az enyhítő és súlyosbító körülmények egybevetésével a bíróság úgy találta, hogy a bűncselekményre kiszabható büntetés legalacsonyabb mértéke is túl súlyos lenne, és ezért az enyhítő szakasz alkalmazásával szabta ki a rendelkező részben megjelölt büntetést, mert az a büntetés is elegendőnek mutatkozik a vádlott megjavításához, és ahhoz, hogy hasonló cselekményektől a jövőben tartózkodjék. Minthogy a vádlott államellenes bűncselekményt követett el, a személyére, a cselekményre és az összes egyéb körülményekre figyelemmel méltatlanná vált arra, hogy az Alkotmányban biztosított egyes jogokat gyakorolhassa, ezért őt a bíróság az 1954. évi 19. sz. tvr.

1327 alapján módosított Btá. 40. § (2.) a) és b) pontjában felsorolt jogok gyakorlásától eltiltotta. A vagyonelkobzás kimondása a BHÖ 11. pont (5.) bekezdésében foglalt kötelező rendelkezéseken alapszik. A vagyonelkobzás mértékénél a bíróság figyelemmel volt a vádlott kereseti és vagyoni viszonyaira és családos állapotára. Az előzetes letartóztatásban töltött idő beszámítása a Btá. 54. § (1.) bekezdésén alapszik. A vádirati tényállás szerint a vádlott 1957. január 17-én előzetes megbeszélés után Hankiss Elemérrel együtt felkereste a budapesti Francia Intézet vezetőjét, 26 Ernyey Miklósról és Dombay Miklósról van szó. (BFL Budapesti Fővárosi Bíróság titkos ir. 7095/1957.) ,27 1954. évi 19. sz. törvényerejű rendelet a közügyektől eltiltás szabályainak módosításáról.