Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény II. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

lábra helyezési javaslatát, különösen eleinte, a legtöbbször elutasította az illeté­kes megyei főkapitány-helyettes. A nyomozócsoport tagjai azután, tekintve, hogy minden bizonyíték megjelö­lése vagy tanúkra való hivatkozás nélkül kaptak személyeket, nem egyszer a ter­heltek bántalmazásához folyamodtak, hogy így szerezzenek a terhelttől valamely bűncselekményre beismerő vallomást. E módszer sajnos egészen elterjedt; ma már ugyan a bántalmazások általában megszűntek, de [a] nyomozati módszer to­vábbra is valahogy úgy megy, hogy a terhelt beismerését tartja a csoport a leg­fontosabbnak, és nagyon sokszor elmulasztja az egyéb bizonyítékok megfelelő összegyűjtését, vagy ha ez helyesen meg is történik, a legtöbbször csak a terhelt beismerő vallomása után kerül erre sor. Az ilyen eljárás továbbra is magában rejti a törvénytelenségek nagy veszé­lyét, a beismerő vallomások kicsikarását, ennek megszerzése érdekében való bántalmazásokat. Főként pedig, hogy olyan embert vesznek és tartanak őrizet­be[n], aki vagy ártatlan, vagy legalábbis bizonyítékot vele szemben nem tudunk felhozni. A jogtalan eljárások viszont nemcsak a törvényességet és az állampol­gári szabadságjogokat sértik, hanem az állampolgárok jogos felháborodását vált­ják ki, és elégedetlenséget okoznak. Az ilyen eljárások a bűnüldöző szerveink és az államunk lejáratását eredményezhetik, s a jogtalanul letartóztatott személy és annak ismerősei körében az államunk elleni szembefordulást eredményezheti. [Kiegészítés kézírással:] Az ilyen eljárások még sok felesleges munkát okoznak, s ezek miatt a ténylegesen bizonyítható bűnügyek nyomozása rendkívül lassan, vontatottan halad. Sajnos több ilyen eljárás és őrizetbe vétel történt, ahol aztán 20-30 nap őrizetben eltöltött idő után lett a terhelt szabadlábra helyezve. Éppen a vizsgálat alatt ügyészi utasításra történtek e szabadlábra helyezések is. A tör­vénytelen őrizetbe vételek következménye lett egyébként az is, hogy a fogda [a] vizsgálat kezdetekor egészen túlzsúfolt volt (a vizsgálat befejezésére a túlzsúfolt­ság nagyban csökkent). A fogva lévő terheltek nagy része arról panaszkodott, hogy több mint 2-3 hete van bent, de még ki sem hallgatták, pedig ügyük köny­nyen tisztázható lenne, legalábbis a helyszínen. Általában az ügyek elhúzódnak, s a törvényes két hónapon belől nem nyernek befejezést olyan ügyekben sem, amelyikben egy vagy két gyanúsított szerepel. |- 11172 A bántalmazásokra is éppen az eljárások ilyen menete miatt több példa van. A vizsgálat során bántalmazták az őrizeteseket. [...]' 173 S hogy a bántalmazások­kal kapcsolatosan milyen felfogás uralkodott, arra a legjellemzőbb eset az alábbi. A vizsgálatot végző ügyészek a vizsgálat folyamán az orvosi könyvet is bete­kintették; az abban való bejegyzések helyes értelmezése és egyéb tájékoztatás kérése céljából felmentek Viola rendőr alezredes rendőr orvoshoz. A beszélgetés közben Viola ezredest távbeszélőhöz hívták. Fehér rendőr őrnagy, aki a politikai nyomozócsoport vezetője, és a következőket mondta neki. „Ezek az ügyészek 1,72 Itt néhány konkrét ügy megnevezése következik, amelyeknek nincs váci vonatkozása. 1173 Néhány esetet nevez meg az ügyész, amelyeknek nincs váci szereplője.

Next

/
Thumbnails
Contents