Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

a HM-be valakiket. Ugyanis akkor épp kinn jártam a tanácsnál, és szóltak, hogy maradjak ott az összehívott ülésen, mert az alakulatot érintő kérdésről is szó lesz. Kristóf biztos örömmel újságolta, hogy ő győz, mert várja vissza Pestről, a HMből a küldötteket. Megmondtam, ha küldötteket küldött, úgy holnap mi is küldünk egy másikat, de az alakulat nem fogja a parancsnokát hagyni. Amikor aztán Pestről jöttek, beszámoltak arról, hogy a HM-ben (azt hiszem, Maiéteméi voltak) azt a választ kapták, hogy az ügyet vegyék jegyzőkönyvbe, azt vigyék be, és akkor majd döntenek a parancsnok sorsáról a HM-ben. Ekkor felszólított Kristóf engem, hogy hajlandó leszek-e én is aláírni és javasolni a leváltást (mint jogi ember, úgy látszik, rájött, hogy ők maguk ahhoz kevesek, s engem akart beugratni). Én nem vállaltam, ragaszkodtam a parancsnok személyéhez. Hívtam, próbáljon kijönni a laktanyába, kérdezze meg a személyi állománytól, az majd megadja rá a választ, ugyanúgy, mint Pölcznek, amikor kinn volt. Világosan látszott a személyes rosszindulat Kristóftól. Ezen Tóth őrnagy is jelen volt. Amikor innen visszamentem a laktanyába, beszámoltam Gerencsér őrnagy elvtársnak Kristóf személyeskedésének körülményeiről, és arról, hogy az ő személyének eltávolításából ő presztízskérdést akar csinálni. Gerencsér őrnagy elvtársnak támadt ekkor az az ötlete, hogy kibaszunk Kristóffal, és az ezreddel csinálunk egy tüntetést, és őt szórjuk ki, meg Szépét is a tanácsból. Én is megörültem az ötletnek. Másnap terv szerint ment minden. Én Éhen századossal a gépkocsin] előrementem a tanácshoz. A személyi állományt Gerencsér őrnagy elvtárs vezette ki, fegyver nélkül, nótaszóval, közben úgy tudom, a lakosságot hívták a tanács elé. (Épp, azt hiszem, piac is volt.) Úgyhogy a tanács előtt, mikor odaértek, rengeteg civil is összegyűlt. „Munkás-paraszt hatalmat, nem kell polgármester!", stb. jelszavakat kiáltoztak. Úgy hallottam, hogy valaki a civilek közül bedobta „És ruszki, mars ki!" is kiabálták. Különben is, a cél nem is ez volt. Kristóf, mikor hallotta ellene a tüntetést, akkor igen dühösen kiállt beszélni, s azt beszélte, hogy ő szereti a katonákat, mert tudja, hogy a nép mellett vannak, neki csak Gerencsér őrnagy ellen van kifogása. Utána a katonák megbeszélés szerint kiabálták „Halljuk Környeit!". Én aztán beszédemben igyekeztem befűteni Kristófnak és Szépének, úgyhogy a civilek is sokan kiabálni kezdték: „Le Kristóffal, le Szépe Zoltánnal!". Mikor befejeztem, megint Kristóf szólt pár szót, úgy emlékszem, utána ismét én kontráztam rá. Utánam odalépett Cs. Tóth ifj. vezér a mikrofonhoz, még Kristóf is rászólt, hogy mit keres ott, vissza is akarta húzni, de nem tudta. Cs. Tóth is Kristófot igyekezett alátámasztani, hogyha a híradók nem lennének a nép ellen, akkor már pl. adtak volna az ifjúság részére rádiót, hogy a pesti és győri ifjúsággal összeköttetésbe léphessenek, meg a tisztek akadályozzák meg, hogy a váci ifjúság kapcsolatot tarthasson a katonaifjúsággal. Beszéde alatt a tömeg is helyeselt, s én megijedtem, hogyha tovább beszél, akkor felpaprikázza a tömegeket, és esetleg a katonákat is, megfogtam a karját és hátrahúztam, hogy azonnal válaszolni akarok. Én hangsúlyoztam (ahogy emlékszem), hogy nem is tudtunk [!] eddig, hogy Vácon ifjúsági szervezet van, ilyen kérésekkel eddig nem is fordultak hozzánk, és meggondolatlanul megígértem nekik a rádiót.