Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

Ezután Kristóf kérte, hogy küldöttséget küldjenek fel a katonák, s megbeszé­lik a vitás kérdéseket. A küldöttség fel is jött a nagy tanácsterembe. 4-5 fő jött fel, úgy emlékszem, zömmel honvédek, és talán volt tiszt is, köztük kommunis­ták, akikben bíztam, hogy Gerencsér őrnagyot feltétlen támogatják. (Két őrveze­tőt név szerint is ismerek, csak most nem jut eszembe a nevTk, az egyik a legki­válóbb rádiótávírászok egyike, a másik központos Hlinka őrvezető, mindkettő kiváló katona, szerény, fegyelmezett, példamutató kommunista volt, mindkettő tagja volt a katonatanácsnak is). Kristóf ott engem cáfolva beszédemért egymásután mutatott rá munkásokra, parasztokra, hogy nem igaz az én állításom, mert a tanácsnak vannak munkás­paraszt tagjai, akiket az üzemek delegáltak, s ő is egyszerű ember gyerekéből nyomorban tanult ki, a szocializmus híve, s nem engedné vissza a régi rendet, most is a rendért, nyugalomért küzd, őt a nép állította oda, s beteges, neki ez csak teher, de bármikor visszalép. A teremben lévő civilek kiabálták, hogy nem engedik. Én elmondtam a hajszát, a rosszindulatú propagandát, ami a parancsnokunk ellen folyik. Megmondtam, hogy itt a nagyteremben tényleg látni munkásokat, de a tíz szűk tanácstag között nincs munkás, de van öt ügyvéd, színész, volt gomb­gyáros, kereskedő, iparos stb. Ismét lelepleztem Szépe Zoltánt a Gerencsér őr­nagy elleni magatartása miatt. A küldöttek tagjai (a honvédek különösen) igen harcosan kikeltek Gerencsér őrnagy elvtárs mellett, hogy semmi szín alatt nem engedi a személyi állomány, hogy a parancsnok személyét rágalmazzák, követelték, hogy Kristóf azt hangos­bemondón, sajtón keresztül azt szüntesse meg. Több mint egy órás vita után a többség úgy döntött, hogyha a híradólaktanya ragaszkodik a parancsnokához, mert ezt a mai felvonulás is bizonyította, úgy maradjon meg, és megígérték, hogy sajtón, propagandán keresztül tisztázzák a parancsnokot. Itt csak a téma körül folyt az egész vita, más témáról nem tudok. November 1-én, délután 5 óra körül az ifjúság négy- vagy ötfős küldöttsége kereste fel Gerencsér őrnagy elvtársat, engedje meg, hogy meglátogassák a kato­nákat körleteikben és beszélgessenek velük. Gerencsér őrnagy elvtárs úgy dön­tött, nem lenne jó, ha szétszóródnának a körletekbe, mert esetleg a tisztek ellen hangolhatják a legénységet, szétszórtan nem ellenőrizhetők, ezért szolgálaton kí­vüli katonákat a nagy legénységi étkezőben gyűjtöttük össze. A tisztek nagy ré­sze is elment, én is elmentem, hogy befolyásolni tudjam az események menetét. Cs. Tóth beszélt lázas extázisban az ifjúság pesti véráldozatairól, a „szent for­radalomról" stb. Beszélt a nemzetőrségek felállításának szükségességéről, ehhez a katonák segítségét kérte. Pedzette, hogy a fiatal tisztek a harcosabbak, lendüle­tesebbek, s valami olyanra emlékszem, hogy a vezetésbe be kel vonni lendületes fiatal tiszteket. Ezután sok tiszt, katona szólt hozzá. Winter hadnagy a pesti ifjúság csodála­tos barikádharcosáról beszélt, melyben maga is részt vett; ígéretet tett, hogy min­denben támogatni fogja a nemzetőrség felállítását. Ez lázba hozta a katonákat, tiszteket, s egymás után tettek felajánlásokat szakmai és általános katonai tárgyak kiképzésének segítésére. (Gáva százados,

Next

/
Thumbnails
Contents