Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

Ezután Kristóf kérte, hogy küldöttséget küldjenek fel a katonák, s megbeszélik a vitás kérdéseket. A küldöttség fel is jött a nagy tanácsterembe. 4-5 fő jött fel, úgy emlékszem, zömmel honvédek, és talán volt tiszt is, köztük kommunisták, akikben bíztam, hogy Gerencsér őrnagyot feltétlen támogatják. (Két őrvezetőt név szerint is ismerek, csak most nem jut eszembe a nevTk, az egyik a legkiválóbb rádiótávírászok egyike, a másik központos Hlinka őrvezető, mindkettő kiváló katona, szerény, fegyelmezett, példamutató kommunista volt, mindkettő tagja volt a katonatanácsnak is). Kristóf ott engem cáfolva beszédemért egymásután mutatott rá munkásokra, parasztokra, hogy nem igaz az én állításom, mert a tanácsnak vannak munkásparaszt tagjai, akiket az üzemek delegáltak, s ő is egyszerű ember gyerekéből nyomorban tanult ki, a szocializmus híve, s nem engedné vissza a régi rendet, most is a rendért, nyugalomért küzd, őt a nép állította oda, s beteges, neki ez csak teher, de bármikor visszalép. A teremben lévő civilek kiabálták, hogy nem engedik. Én elmondtam a hajszát, a rosszindulatú propagandát, ami a parancsnokunk ellen folyik. Megmondtam, hogy itt a nagyteremben tényleg látni munkásokat, de a tíz szűk tanácstag között nincs munkás, de van öt ügyvéd, színész, volt gombgyáros, kereskedő, iparos stb. Ismét lelepleztem Szépe Zoltánt a Gerencsér őrnagy elleni magatartása miatt. A küldöttek tagjai (a honvédek különösen) igen harcosan kikeltek Gerencsér őrnagy elvtárs mellett, hogy semmi szín alatt nem engedi a személyi állomány, hogy a parancsnok személyét rágalmazzák, követelték, hogy Kristóf azt hangosbemondón, sajtón keresztül azt szüntesse meg. Több mint egy órás vita után a többség úgy döntött, hogyha a híradólaktanya ragaszkodik a parancsnokához, mert ezt a mai felvonulás is bizonyította, úgy maradjon meg, és megígérték, hogy sajtón, propagandán keresztül tisztázzák a parancsnokot. Itt csak a téma körül folyt az egész vita, más témáról nem tudok. November 1-én, délután 5 óra körül az ifjúság négy- vagy ötfős küldöttsége kereste fel Gerencsér őrnagy elvtársat, engedje meg, hogy meglátogassák a katonákat körleteikben és beszélgessenek velük. Gerencsér őrnagy elvtárs úgy döntött, nem lenne jó, ha szétszóródnának a körletekbe, mert esetleg a tisztek ellen hangolhatják a legénységet, szétszórtan nem ellenőrizhetők, ezért szolgálaton kívüli katonákat a nagy legénységi étkezőben gyűjtöttük össze. A tisztek nagy része is elment, én is elmentem, hogy befolyásolni tudjam az események menetét. Cs. Tóth beszélt lázas extázisban az ifjúság pesti véráldozatairól, a „szent forradalomról" stb. Beszélt a nemzetőrségek felállításának szükségességéről, ehhez a katonák segítségét kérte. Pedzette, hogy a fiatal tisztek a harcosabbak, lendületesebbek, s valami olyanra emlékszem, hogy a vezetésbe be kel vonni lendületes fiatal tiszteket. Ezután sok tiszt, katona szólt hozzá. Winter hadnagy a pesti ifjúság csodálatos barikádharcosáról beszélt, melyben maga is részt vett; ígéretet tett, hogy mindenben támogatni fogja a nemzetőrség felállítását. Ez lázba hozta a katonákat, tiszteket, s egymás után tettek felajánlásokat szakmai és általános katonai tárgyak kiképzésének segítésére. (Gáva százados,