Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

Mindezt, mint mondtam, a kórház emeleti ablakából néztük végig. Az orvosok, a személyzet arcán láttam a félelmet. Ne felejtsük, akkor még a fővárosban javában dúltak a harcok, még semmi sem dőlt el, jogos és érthető volt ez a félelem. Mihelyt azonban ürülni kezdett a tér, mi is lementünk, én a Szentháromság szobornál értem utol a menetelőket. Éppen a rendőrség előtt álltak fenyegetően. Azt beszélték, hogy három budapesti felkelőt itt tartanak fogva, azért álltak meg, hogy kiszabadítsák őket. A rendőrök behúzódtak az épületbe, a kapukat bezárták. A fenyegető követelés egyre hangosabb lett, mire egy idő után a rendőrparancsnok kijött az erkélyre és közölte, hogy nincsenek fogva tartott felkelők náluk. A tömeg hangadói bizonyítékot követeltek. Háromtagú küldöttséget akartak beküldeni az épületbe, hogy azok győződjenek meg az igazságról. A parancsnok ezt megtagadta. A fenyegető felzúdulás láttán megijedt és pisztolyt vett elő. Az emberek hátráltak, de ott maradtak. És akkor tüzelni kezdett. Látszott, hogy a rémület elvette az eszét. Először a levegőbe, majd a földre lőtt, a kövezetre, melynek szilánkjai többeket megsebesítettek. Pánik lett úrrá az embereken, mindenki futott fedezékbe. Én a piarista templom mögé futottam, aztán vissza a kórházba. A sérülteket el kellett látni. Este nyolc óra körül mentem hazafelé, útközben láttam, hogy a Cserépkályha körül nagy munka folyik. Ez igen szilárd építmény volt, szakemberek hada kellett hozzá, hogy ledöntsék. Éjfél körül húzták csak le. Később hallottam, hogy az üzemekben, munkásgyűléseken aznap, 25-én távolították el az igazgatókat, és a hatalmat - a budapesti példák nyomán - munkástanácsok vették át. Ok szervezték, vezették a tüntetést. 26-án, pénteken délelőtt a kórház dolgozói is összegyűltek az ebédlőben, hogy munkástanácsot (forradalmi bizottságot) válasszanak. Magyarázatképpen: munkástanácsok az üzemekben, gyárakban alakultak, az intézmények forradalmi bizottságot választottak, melyek feladata az volt, hogy a dolgok végleges kialakulásáig a vezetés minden gondját vállalják. A mi gyűlésünk rövid volt. Közfelkiáltással, egyhangúlag, ellenszavazat nélkül engem választottak meg a forradalmi bizottság elnökévé. Teljesen váratlanul ért a döntés. Azt hiszem, két oka volt: egyrészt ismertek, és azt hiszem, szerettek munkahelyemen, másrészt ismerték felfogásomat, és azt is tudták, hogy huszonharmadikán részt vettem a tüntetésen. A gyűlés után Sz.

221 igazgató hívott magához. Azonnal mentem. A lépcsőn P. I.

222 megállított a következő szavakkal: „Mit keresel te annál a .. .-nál? Remélem, nem hagyod, hogy átejtsen! Ha neked lennék, szóba se állnék vele!" Sugárzott róla a gyűlölet, a leszámolás vágya szinte elhomályosította a szemét. Nehezen tudtam higgadt, nyugodt maradni. Továbbmentem. Ebben a percben éreztem meg igazán, hogy mekkora terhet tettek a vállamra. Még egy villanásnyi emlék. A tanácsházához vonuló tömeget B.-né,

223 a tanácselnök

224 üdvözölte. Láthatólag nem tudta, mit kell mondani ilyenkor, csilla221 Szandányi Zoltán 222 A személynevet nem tudtuk feloldani. 223 Bajner Ferencné