Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

megváltozott a november 4. előtti helyzet - kétségessé vált „a forradalom győzelme" -, de fogalmazói tárgyalóképes alkupozícióban lévőnek gondolták magukat. Sőt azok is voltak - az adott pillanatban - helyi szinten, különben a városi forradalmi szerveknek nem sikerült volna egy ilyen tartalmú követelést „lenyomni" az éppen újjáalakult városi tanács reprezentánsainak a torkán. A pontokba foglalt követelések egy olyan időpillanatban születtek - a közügyek iránt érdeklődő váci polgárok többségének felfogását is megjelenítve -, amikor a november 4. utáni belső hatalmi vákuumban a munkástanácsok tűntek a leginkább cselekvőképesnek. Akik nyíltan nem mertek ugyan ellene szólni, de vállalni, képviselni sem kívánták, a háttérben áskálódtak ellene - amint azt a következő napok eseményei tanúsítják. Másnap, november 15-én, a városháza terén összegyülekezett nagyszámú polgárság amellett demonstrált, hogy továbbra is Kristóf Béla vezesse a várost. Ugyanő az Új Váci Napló aznapi számában addigi tevékenységét méltató megerősítést kapott. így a főtéri szimpátia-tüntetés egyetértőleg hallgatta a polgármestert, aki a - fentebb közölt - 14 pontos manifesztum szellemében beszélt. De közben más dolgok is történtek. A szovjet városparancsnokság - egyes források szerint a szerveződni kezdő MSZMP városi aktivistáitól informálódva - ezen az éjszakán többeket őrizetbe vett, köztük üzemi munkástanács tagokat is. Emiatt ülésezett újra a helyi munkástanácsok értekezlete november 17-én. A gyűlés azzal a feltétellel határozott a város üzemeiben a munka felvételéről - november 19-töl (hétfő) kezdődően -, ha addigra az elhurcoltakat szabadon bocsátják. Ezzel egyidejűleg - rendőrségi jelentés becslése szerint - újabb mintegy kétezer fős demonstráció zajlott a városháza előtti téren, ugyancsak az elhurcoltak szabadon bocsátása érdekében. Ez viszont újabb szovjet egység Vácra vezénylését váltotta ki, s másnap, november 18-án már a város szovjet katonai parancsnokának falragaszokon közzétett parancsát olvashatták a helybéliek. Ez a fegyverek azonnali beszolgáltatására, s a fegyveres provokátorok elleni fellépésre hívott fel, egyúttal kijárási tilalmat rendelt el az este 19 és reggel 7 óra közötti napszakra. A város polgármestere, Kristóf Béla azért nem került a november 15-én lefogottak közé, mert az érte induló szovjet osztag megérkezése előtt annyival hamarabb kapott értesítést, hogy éppen meg tudott lépni az őt keresők elől. A „házkutatás" során szétdúlt lakásába csak annyi időre tért vissza, hogy megszervezze családja és saját maga végleges menekülését.

68 Nem tudhatta, hogy - ezen alkaA fennmaradt források alapján nem világos, hogy Kristóf Béla polgármester meddig vett részt a helyi közéletben, illetve mikor is távozott a városból (az országból). Visszaemlékezése szerint a november 15-i városi demonstráción szerepelt utoljára, s aznap éjjel megúszva az elhurcolást már nem volt aktív. Az Új Váci Napló folytatólagos megjelentetése érdekében a Minisztertanács sajtóosztályához küldött 1956. november 30-i felterjesztésen viszont az ő neve is szerepel - Kiszel János tanácselnök és Lehőcz János munkástanácsi elnöké mellett. Az MSZMP városi intézőbizottságának 1957. március 8-i üléséről készült jegyzőkönyv szerint az egyik volt városi vállalatigazgató (Baján János) többeket értesített a városban Kristóf disszidálási szándékáról, de a - nem tudni milyen - „intézőbizottság nem tett semmit annak érdekében, hogy megakadályozzák". (PML MSZMP Pest Megyei Pártbizott-