Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

lommal még - szabadon engedik a lefogottakat. Egyike lett azon kétszázezres menekültáradatnak, akik ezekben a hetekben-hónapokban az emigrációt választották - az ő esetében bizonyos későbbi meghurcoltatás helyett. S ami utána következett... November 19-én a váci üzemekben, gyárakban valóban felvették a munkát. A korábbi napok minden incidens nélkül záruló tüntetései is segítették, hogy sikeres volt az újjáalakult tanácsi vezetés és a munkástanács aktivistáinak kulisszák mögötti együttes közbenjárása az elvittek érdekében. Az utóbbi szerv november 20-i újabb városi értekezlete már a szabadon bocsátottak részvételével zajlott. Ekkor választották meg a másik „tízes bizottságot" a város legnagyobb munkáslétszámú üzemeinek delegáltjaiból.

69 Ezen belül egy szűkebb, ún. „hármas bizottságot" is választottak, akiket felhatalmaztak, hogy „a váci üzemek valamenynyi dolgozóját teljes joggal képviseljék." A tízes bizottság elnöke a néhány nappal korábban őrizetbe vettek egyike, Lehőcz János lett (Váci Kötöttárugyár), a hármas bizottság tagjai pedig Betyár László (Forte) - aki egyben a tízes bizottság elnökhelyettese is volt -, Soltész Ignác (Váci Malomipari Vállalat) és Ottó Károly dr. (Váci Járásbíróság). A második szovjet intervenciót követő első hónapban - december elejéig országosan is és Vác városában is tényleges központi hatalom nélküli, sokféle akaratérvényesítő szervezet-intézmény párhuzamos jelenlétéről beszélhetünk, amelyek célkitűzéseiket és tevékenységüket illetően egymással konkuráltak. Vegyük sorra őket. Potenciálisan persze a megszálló szovjet hadsereg egységei tekinthetők ekkoriban a legerősebbnek, de úgy tűnik, hogy - a fegyveres ellenállás kíméletlen felszámolásán túl - akkor sem kívánták saját hatáskörükbe vonni a „polgári közigazgatás" feladatait, amikor a magyar adminisztráció még csak névleges volt, de nem cselekvőképes. (December elejéig ugyan szinte csak szovjet egységek foganatosítottak őrizetbe vételt, de a lefogottak túlnyomó többségét vagy maguk engedték el, vagy valamely magyar hatóságnak átadva szabadultak.) A november 4. utáni hetekben a munkástanácsok különböző formációi váltak az akaratérvényesítés leghatékonyabb szerveivé. „Közvetlen demokrácián" nyugvó széleskörű legitimációjuk, szervezeti hálójuk, mozgósító képességük - pl. deságának ír., 15. fond, 2. ö. e.) Az 56-os Magyarok Világszövetsége elnökségének adatai szerint Kristóf Bélát és családját - másokkal együtt - Schrick Ferenc szállította tehergépkocsijával az osztrák határig. Ennek időpontját azonban nem közlik. (ML 2000, július) A tárgyalások eredményeként végül is Lehőcz János elnökön kívül lett tízfős a bizottság, s mellettük további öt póttagot is választottak. Tagok: Keresztes Ferenc (MÁV), Imre József (Dunai Hajógyár), Betyár László (Forte), Nagy Károly (Finompamutfonó), Greff József dr. (Észak-Pest Megyei Tatarozó Vállalat), Kovencz Antal (Bélésárugyár), Kovacsics Ferenc (Fonógyár), Botos József (Könnyűipari Öntöde), Zsidek Béla (Sütőipari Vállalat) és Soltész Ignác (élelmiszeripari dolgozók). Póttagok: Nagy Sándor (ktsz-ek), Fehér János (pedagógusok), Mészáros István (húsipar), Vájta János (Vác Városi Tanács), Bencz J.[l] (TEFU).