Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról
rendőrség „sakkban tartására" - a formálódóban levő új városvezetés sem nélkülözhette, így került a képbe a város másik katonai alakulata, az 52. légvédelmi tüzérezred. Mivel ennek - a híradósoktól eltérően - nem volt rendfenntartási kötelezettsége, intakt maradhatott az előző napok helyi huzakodásai közepette. Gerencsér József őrnagyot Kristóf polgármester - és az alakulóban levő forradalmi bizottság - rövid úton kitessékelte tanácskozásukról, 50 de rögtön megtalálták utódját is. Tóth István őrnagyot, a tüzérezred parancsnokát bízták meg a helyőrség-parancsnoki tisztség ellátásával. Tóth őrnagy a bizalmat azonnal tettekkel igyekezett megszolgálni. A forradalom melletti nyilatkozatát követően az alája rendelt ezredből páncéltörő ütegeket indított a máriaudvari szovjet katonai üzemanyagbázis köré. Erről rövid úton tudomást szerzett a híradós parancsnok, Gerencsér is. O éppen akkor állt rá, hogy - a fentebb már leírt - honvéd-civil „vegyes-alakulattal" ugyanazon cél irányába vonuljon fel. Gerencsér azonban arról is intézkedett, hogy a szovjet bázis parancsnokát értesítse a készülő akcióról. 51 így az éjszaka folyamán három irányból is „célterület" lett az üzemanyagbázis, mivel - hírt kapva a váciak nekibuzdulásáról - szovjet harckocsi egységek is riadóstarttal indultak Máriaudvar irányába (vélhetően aszódi állomáshelyükről). Míg Gerencsér őrnagy a már vázolt módon „blokkolta" - mindvégig lőtávolon kívül tartva - a maga vezette híradós-civil garnitúrát, Tóth őrnagy tüzér ütegei is jobbnak látták tisztes távolságra visszavonulni, midőn észlelték, hogy a szovjet harckocsik jól megválasztott pozícióba helyezkedve vonnak tekintélyt parancsoló biztosító gyűrűt az üzemanyagbázis köré. (Annak elvesztése esetén a szovjet harckocsi alakulatok a fővárosig nyúlóan válhattak volna „béna kacsává" Pest megye északi és keleti övezetében.) így ért véget egyetlen puskalövés nélkül az 1956-os „váci csata" - egy nehéz nap éjszakáján. Az már csak utólagos kommentár, hogy - nagy valószínűséggel a város szerencséjére lett a nekibuzdulásból „füstbe ment terv". A memoároktól nem idegen szárnyaló fantáziával papírra vethető ugyan, hogy ha tényleges tüzérségi párbaj kibontakozása nyomán a máriaudvari szovjet telep felrobban, „ez a robbanás fél Vácot magával vitte volna," 52 de a látomás - materiális paramétereket tekintve - megkérdőjelezhető. (A földalatti üzemanyag-tárolók esetleges robbanásának kitörésiránya, továbbá a bázis várostól való 2-3 kilométernyi táKristóf Béla - többször idézett visszaemlékezésében - megemlíti: „Gerencsér őrnagy a történtek után is megjelent az ülésen, s igyekezett kimagyarázni korábbi ténykedéseit, de a jelenlevők nem voltak hajlandók meghallgatni és eltanácsolták az ülésteremből." Eltávozván Gerencsér őrnagyot a városháza terén állók meg akarták lincselni. Ettől - Gerencsér későbbi vallomása szerint - az mentette meg, hogy a híradóezredtől Kovács Mihály főhadnagy vezetésével a helyszínre érkező beosztottjai kimenekítették a tömegből (ÁBTL 3.1.9., V145405.), míg a tisztében újrázó polgármester szerint „az én közbelépésemre engedték el." (KRISTÓF 1990, 3., 7.) • 51 Gerencsér őrnagy egyik beosztottját, Éhen István századost bízta meg, hogy „kerülő úton menjen ki a szovjet elvtársakhoz Máriaudvarra és értesítse őket a készülő támadásról." (VTT 1. 752.) 52 KRISTÓF 1990, 6.
