Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról
volsága aligha tett volna kárt akár csak a szélső házsorok ablakaiban vagy a legközelebb fekvő Forte üzemcsarnokaiban.) Áttételes konzekvenciáit tekintve inkább értelmezhető 'fél Vác elvitele', mert egy ilyen ütközet és/vagy robbanás mindkét oldalon számos emberáldozatot követelt volna, nem szólva arról, hogy a rákövetkező retorzió során hányan fizettek volna sorsukkal a megtorlás hónapjaiban, éveiben az itthon maradó túlélők közül. Október 27., szombat E nap legemlékezetesebb eseménye a váci fegyház rabjainak kiszabadulásakiszabadítása volt. Mária Terézia uralkodása idején a Szegény Nemes Ifjak Intézeteként - azok pallérozására - kezdett épülni a Teréziánum. Emiek megszűnte után, a 19. század közepén alakították át - akkoriban 800 férőhelyes - fegyházzá. 53 Az Igazságügy-minisztérium alá tartozó büntetés-végrehajtási intézményként szolgált azután a huszadik században is. Miután a magunk mögött hagyott században gyakori volt a politikai rendszerek váltakozása, ezek reprezentánsai is meg-megfordultak a fegyház komor falai között. A politikusi garnitúrából ültek Vácott olyanok, akik hivatali idejükben a fegyházat (is) felügyelték. Ilyenek voltak Lázár Andor, Tasnádi Nagy András vagy Ries István korábbi igazságügyminiszterek (utóbbi itt is halt meg). Szakasits Áipád volt köztársasági elnökön vagy Friedrich István egykori miniszterelnökön kívül ugyancsak a bársonyszéket váltották - kényszerűen - priccsre Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi, Rátz Jenő hadügy-, illetve Misléth Endre újjáépítési miniszter, egy ranggal lejjebb Gombosi Zoltán iparügyi államtitkár. Folytatható a sor Zsedényi Bélával, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnökével, Kővágó József székesfővárosi főpolgármesterrel, Vidovics Ferenc főispánnal, vagy Gyulai Lászlóval - az utóbb felsoroltak egyben országgyűlési képviselők is voltak. Esterházy Pál herceget épp úgy ide kvártélyozták elítélése után (Mindszenty-per), mint a magyar olajbányászatot felvirágoztató Papp Simon tudós mérnök-geológust (MAORT-per). A meghurcoltatásban differenciálatlanul osztoztak a „politikai névtelenek" százaival vagy azokkal a literátorokkal, illetve egyházi személyiségekkel - püspöktől a plébánosig -, akiket ebben az időben szintén „a demokratikus államrend" ellenségeinek bélyegeztettek. A felsoroltak megélték azt a váltást is, hogy a Váci Fegyház 1950 tavaszán a minisztérium fennhatósága alól átkerült az Államvédelmi Hatósághoz. A Rákosikorszakban futószalagon készülő, ténymegállapításaiban is hamis ítéleteknek az a Péter Gábor vezette intézmény lett a végrehajtója is, amelyik a nyomozati szak gazdájaként maga volt előkészítője és sorozatgyártója a meghurcoltatásoknak. Ezt a rendszert, illetve a bánásmód változását írja le Pfitzner Rudolf, aki az ötvenes években - számos sorstársával együtt - belülről tapasztalhatta meg a börtöndrill mindennapjait. HORVÁTH M. 1999, 29-31
