Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

volsága aligha tett volna kárt akár csak a szélső házsorok ablakaiban vagy a leg­közelebb fekvő Forte üzemcsarnokaiban.) Áttételes konzekvenciáit tekintve in­kább értelmezhető 'fél Vác elvitele', mert egy ilyen ütközet és/vagy robbanás mindkét oldalon számos emberáldozatot követelt volna, nem szólva arról, hogy a rákövetkező retorzió során hányan fizettek volna sorsukkal a megtorlás hónapja­iban, éveiben az itthon maradó túlélők közül. Október 27., szombat E nap legemlékezetesebb eseménye a váci fegyház rabjainak kiszabadulása­kiszabadítása volt. Mária Terézia uralkodása idején a Szegény Nemes Ifjak Inté­zeteként - azok pallérozására - kezdett épülni a Teréziánum. Emiek megszűnte után, a 19. század közepén alakították át - akkoriban 800 férőhelyes - fegyház­zá. 53 Az Igazságügy-minisztérium alá tartozó büntetés-végrehajtási intézmény­ként szolgált azután a huszadik században is. Miután a magunk mögött hagyott században gyakori volt a politikai rendszerek váltakozása, ezek reprezentánsai is meg-megfordultak a fegyház komor falai között. A politikusi garnitúrából ültek Vácott olyanok, akik hivatali idejükben a fegyházat (is) felügyelték. Ilyenek vol­tak Lázár Andor, Tasnádi Nagy András vagy Ries István korábbi igazságügy­miniszterek (utóbbi itt is halt meg). Szakasits Áipád volt köztársasági elnökön vagy Friedrich István egykori miniszterelnökön kívül ugyancsak a bársonyszéket váltották - kényszerűen - priccsre Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi, Rátz Jenő hadügy-, illetve Misléth Endre újjáépítési miniszter, egy ranggal lejjebb Gombosi Zoltán iparügyi államtitkár. Folytatható a sor Zsedényi Bélával, az Ide­iglenes Nemzetgyűlés elnökével, Kővágó József székesfővárosi főpolgármester­rel, Vidovics Ferenc főispánnal, vagy Gyulai Lászlóval - az utóbb felsoroltak egyben országgyűlési képviselők is voltak. Esterházy Pál herceget épp úgy ide kvártélyozták elítélése után (Mindszenty-per), mint a magyar olajbányászatot felvirágoztató Papp Simon tudós mérnök-geológust (MAORT-per). A meghur­coltatásban differenciálatlanul osztoztak a „politikai névtelenek" százaival vagy azokkal a literátorokkal, illetve egyházi személyiségekkel - püspöktől a plébáno­sig -, akiket ebben az időben szintén „a demokratikus államrend" ellenségeinek bélyegeztettek. A felsoroltak megélték azt a váltást is, hogy a Váci Fegyház 1950 tavaszán a minisztérium fennhatósága alól átkerült az Államvédelmi Hatósághoz. A Rákosi­korszakban futószalagon készülő, ténymegállapításaiban is hamis ítéleteknek az a Péter Gábor vezette intézmény lett a végrehajtója is, amelyik a nyomozati szak gazdájaként maga volt előkészítője és sorozatgyártója a meghurcoltatásoknak. Ezt a rendszert, illetve a bánásmód változását írja le Pfitzner Rudolf, aki az ötve­nes években - számos sorstársával együtt - belülről tapasztalhatta meg a börtön­drill mindennapjait. HORVÁTH M. 1999, 29-31

Next

/
Thumbnails
Contents