Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról
ládi-baráti disputákon összevetették az ott hallottakat a Pesten is megforduló hazatértek beszámolóival. Ezen a napon már szinte minden városi üzemben és gyárban állt a munka. A város határától délre fekvő Dunai Hajógyárból délelőtt egy 60 fős csoport indult útnak, hogy megpróbálják elérni annak a 16 egyetemistának a szabadon bocsátását, akiket előző nap Balassagyarmatról visszaszállítva tartottak őrizetben a váci rendőrség fogdáiban. A menetet - ekkor még - feltartóztatta és visszafordulásra bírta az a Hétkápolnánál állomásozó katonai biztosító patrul a város határában, melyhez időközben rendőri erősítés is érkezett. Több egyeztetés, valamint a hajógyári (első) munkástanács megválasztása nyomán viszont koradélután már valóban demonstrálni indultak - az egyébként is sztrájkoló gyárból. Az ellenőrző ponton túljutva találkoztak össze az alsóvárosi Húsipari Vállalat, valamint a Forte-gyár szintén kirajzó kollektívájával, s hömpölyögtek tovább a városháza terére. Az odáig vezető mintegy másfél kilométernyi útvonalon egyre többen álltak közéjük. Az akkoriban Sztálin nevét viselő városi főtér kopottas barokk házai furcsa koreográfiának lehettek (ablakszem) tanúi. Falaikról visszaverődve lett kissé visszhangossá Nagy Imre miniszterelnök kihangosított rádióbeszéde, amit az összesereglettek még viszonylagos fegyelemmel - az időnként közbekurjantókat csendre intve - hallgattak végig. A miniszterelnöki beszéd után felcsendültek a Himnusz kezdő akkordjai. Alkalmi kórusként intonálták a teret egyre inkább betöltők a megafonok playback-jét. A gyorsan múló emelkedettség rövid perceihez lett volna illeszthető - gondolták néhányan - a pesti ifjúság 16 pontos követelésének felolvasása. 31 (Ezzel addig is, utána is adós maradt a rádió, de a fővárosi nyomdák jóvoltából - plakátokon, röplapokon - már ezres példányszámban forgott közkézen.) Alkalmatos helyszínként kínálta magát ehhez a városháza nyitott erkélye. Meg is indultak néhányan a kapu felé, de azt rohanvást bezáratta Gerencsér József őrnagy, a város helyőrségparancsnoka. A közhangulatot nem érzékelő rigid intézkedés indulatokat gerjesztett, s a „tehetetlen tenni akarás" a rendszert jelképező idolok, szimbólumok ellen fordult; épp úgy, mint már annyiszor - másutt is - a történelem folyamán. Elkezdték lefeszegetni a Sztálin tér névtábláit, a főtér különböző épületein virító vörös csillagokat, illetve zászlókat, majd hozzáláttak az ugyanitt meredő szovjet hősi emlékmű ledöntéséhez. Ennek talapzatáról olvasták fel azután a - már többször említett - 16 pontos forradalmi kiáltványt, s közakarattal Március 15. térre keresztelték a városháza terét. 32 (Kortárs rendőrségi források ugyanakkor arról tudósítanak, hogy időközben mégiscsak bejutottak néhányan a városházára, s annak erkélyéről - hangosbemondót is kerítve - ismételték meg az ifjúság 16 pontjának felolvasását.) 33 " L. a kötet dokumentumai között! 32 KRISTÓF 1990, 3. 33 ABTL 3.1.9., V-150395., Rendőrségi „megyemonográfiák", az 1956-os ellenforradalmi eseményekről, Pest megye.