Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

GYARMATI GYÖRGY: Váci krónika az 1956-os forradalomról

Ezután - mintha csak 1848 márciusának koreográfiája folytatódna -, indultak a „státusfoglyok" kiszabadítására. A főtértől alig ötszáz méterre található a városi rendőrség épülete, ahová előző nap a pesti egyetemistákat bezárták. Ez a helyszín - a Szentháromság tere - viszonylag kicsi, az itt gyülekezők viszont épp oly elszántnak tűntek, mint a székházban szolgálók. A városi rendőrkapitányság parancsnoka, Enyedi Márton főhadnagy ódzkodott tárgyalásba bocsátkozni a diákok szabadságáért felsorakozókkal, ugyanakkor sietve kért erősítést telefonon a helyőrség-parancsnokságtól. Gerencsér József őrnagy hamarosan a helyszínre is érkezett egy kommandáns egységgel, melynek tagjai néhány további katonatiszt irányításával kordont alkotva fejlődtek fel a tüntetők és a rendőrség székháza között. Maga Gerencsér bement a kapitányságra, s - rövid tanácskozás után - rendőr- és ÁVH-s tisztekkel együtt jelent meg az épület erkélyén. Az eltérő parolik alapján látnivalón különböző fegyvernemhez tartozó tisztek immár egymás után bizonykodtak az alant állóknak, hogy a fogdák üresek, így oktalan a követelődzés, a demonstráció. „A tömeg azonban továbbra is követelte a foglyok kiadását, és amikor a helyőrségparancsnok határozott felszólítására sem oszlottak széjjel, Gerencsér őrnagy pisztolyából a levegőbe hét riasztó lövést adott le. Közben a felfejlődött katonák közül is egypáran a levegőbe lőttek. Ugyanakkor a rendőrség erkélyén tartózkodó ÁV [államvédelmi] tisztek közül valamelyik a katonáktól megijedt és pisztolyával a katonák közé lőtt.

34 A lövedék az utca kövezetén szétfröccsent [gellert kapott] és öt személyt megsebesített. (Földvári Sándor századost, Bozóki László főhadnagyot, Gráf László honvédet, Csernyi János honvédet és egy polgári személyt.) A helyőrségparancsnok [ezután, a sebesült] Földvári százados javaslatára elrendelte a katonák bevonását a laktanyába, mert akkor már félő volt, hogy a katonák is a tömeg befolyása alá esnek és lefegyverzik őket. Amikor a rendőrség környékét a katonák elhagyták, a tömeg nyomására a fogva tartott személyeket a rendőrség szabadon engedte."

35 De így is csak kisebbik részük indult a vasút felé. Mások már a rendőrség előtti lövöldözés kezdetekor megszaporázták lépteiket az alig száz méterre levő Konstantin tér felé. Vagy ahogy egy másik kortárs emlékszik: „a püspökpalotával szemben laktunk, ami viszonylag közel volt a rendőrséghez. Van egy nálam tizenöt évvel fiatalabb öcsém, ő akkor nyolc éves lehetett. Anyám mondta, hogy nézzem meg hol van, egyszerűen eltűnt. Megyek a székesegyház előtt, amikor lövéseket hallok, és rohan a nép velem szemben. Az öcsém is, hála istennek. Lőttek a nép felé, volt egy-két sebesülés. De haláleset nem."

36 Ide vonultak azután a többiek is, s lett a forradalmi megmozdulás következő közösségi tere a püspökváros szíve. 34 Böőr László kutatásai alapján azt valószínűsíti, hogy ez a tiszt Csira István ÁVH-százados volt. (BÖŐR 1997, 122.) 35 VÎT I. 750-751. 36 Kocsis Iván felvételei. In: SÜMEGI 2004, 109.