Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
egyformán kerültek be. így lett a jelölőbizottság elnöke Kovács Antal főhadnagy, aki azután a jelölést irányította. Amíg a jelölőbizottság a jelölésre eltávozott, a szünetet arra használtam fel, hogy a személyi állomány megdöbbent bizalmát a parancsnokkal szemben helyreállítsam. Az összes vádjait visszavertem, hogy a civilek nyugodtan vágóhídra vitték volna, a biztos pusztulásba a katonáinkat, de a parancsnok érezte, mivel felelős a szülőknek, s nem engedte. A népre való lövést is aljas rágalomnak bélyegeztem, hisz' ott voltak a katonák, akik a rendőrségnél a parancsnokkal szembe álltak, s látták, hogy csak a levegőbe lőtt. Az egészet személyes bosszúnak, szándékos rosszindulatú propagandának minősítettem, mely csak azt akarja, hogy határozott, kemény, igazságos parancsnokától megfossza az ezredet. A lényeg az, hogy a személyi állomány nyomott, rossz hangulata gyorsan feloldódott, a parancsnok mellett kiálltak hozzászólásaikban is, sőt az egész ezred egyhangúan kezdte kiabálni, hogy az ilyen uszítók azonnal távozzanak el. Pölcz, látva a katonák veszélyes hangulatát, bocsánatot kért, ő rosszul volt tájékozódva, s megígérte, hogy másnap a tanácsból a Gerencsér őrnagy elleni propaganda elindítóját, Szépe Zoltánt ki fogja tetetni, s amennyiben ezt ő nem tudja elérni, úgy leköszön a tanácstagságáról. 356 (Amint megtudtuk, másnap nem tudta ígéretét beváltani, s így le is mondott a tanácstagságáról.) Ezután a jelölőbizottság ismertette a jelölést és a parancsban elrendelt módon a személyi állomány titkos szavazással megválasztotta a katonai tanácsot. A parancsnok nem lett tagja. Velem együtt hét kommunista került be. Összesen 11 főből állt. Különben a katonai tanács egész működése alatt, úgy emlékszem, 2-3 esetben ült össze. A parancsnok is mindig jelen volt. Soha, semmilyen esetben nem került összeütközésbe a parancsnok elhatározásával, akaratával vagy parancsaival. Az alakulat irányításában változás nem állt be, ugyanúgy ment minden tovább, mint azelőtt. Azonban egyben hozott változást. Ez pedig az alakulat fegyelme volt. Tekintélytisztelet, parancsteljesítés, katonás mozgás stb. terén egy csapásra elvesztette az alakulat a katonás dinamikáját. Ez először a laktanyában vigyázz-menetben való tiszteletadás eltörlésével, a tiszteletadás teljesítése, az elöljáróval való érintkezés formája is pongyola lett. Az alakulat központi vezetésében az események kaotikus alakulása miatt határozatlanság kezdett mutatkozni. A katonák egységes mellénk állásáért agitációval harcoltunk és féltünk erélyes intézkedésekkel az alakulat látszólag jó, egységes hangulatát megbontani. Ahogy a városban és az üzemekben a területi pártpolitikai munka egy csapásra megállt, ugyanúgy az alakulat belső életében is elnémult minden pártpolitikai munka. Bár a tüzéreknél a katonai tanácsok megalakulását követően (talán már másnap) az összes pártpolitikai munkást és elhárító tisztet is elküldték a laktanyából (úgy tudom, felsőbb parancsra), tőlünk egyetlen politikai helyettes, sem az elhárító tiszt ellen semmi kifogás nem volt, ilyen hang fel sem merült. Talán ehhez hozzájárult az is, hogy a gyakorlatban nálunk a katonai tanács is csak formai volt. Én magam is továbbHelyesen: forradalmi bizottsági tagságáról.
