Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
vonni, de továbbra is készenlétben álltak. 294 Később megtudtuk, hogy Gerencsér értesítette az üzemanyag-tároló telep orosz parancsnokát a felkészülésről, az pedig értesítette a szovjet főparancsnokságot, s ezért érkeztek meg a szovjet tankok olyan rövid idő alatt. Most, hogy másodszor is átélem az eseményeket, tárgyilagosan talán azt mondhatom, hogy a Mindenható akarata volt minden, ami történt, azaz nem történt meg. Történetesen, ha egy komoly összetűzés keletkezett volna a város fegyveres erői és a raktárt védő szovjet katonaság között s ebből kifolyólag tűz ütött volna ki Máriaudvaron s a telep felrobban, ez a robbanás fél Vácot magával vitte volna. A tanács elnöke két bizottsági tag kíséretében még az előző napon bement a fegyházba és javaslatot tett az igazgatónak, hogy vizsgálják felül - közösen - a rabságban tartottak ítéleteit, és akiket politikai tevékenységükért ítéltek el, bocsássák szabadon. A fegyház parancsnoka 295 a bizottság javaslatát visszautasította azzal, hogy a fegyházban csak közönséges bűncselekmények miatt elítélteket őriznek. Ez természetesen nem volt igaz. A tárgyaláson jelen volt a fegyház ÁVH-őrségének parancsnoka 296 is, aki hetvenkedve kijelentette, hogy nehéztüzelő fegyverekkel is rendelkeznek és a fegyházat minden belülről és kívülről jövő támadással szemben megvédik. Végül megfenyegette a bizottság tagjait azzal, hogy akárki is megközelíti a fegyházat, minden figyelmeztetés nélkül lőni fognak. Úgy érzem, hogy most meg kell állnom egy rövid időre az események száraz leírásával és elmélkedni a történtek nem várt alakulásáról. Sokszor előfordul az emberek életében, hogyha nehéz helyzetbe kerülnek, vagy ha egy megoldhatatlannak látszó probléma előtt állnak, valami megmagyarázhatatlan magasabb, rajtuk kívül álló erő lép közbe, és a helyzet, a probléma szinte magától megoldódik. Ilyes valami történt a rabok esetében is. A fegyház „lakói" már jól vannak értesülve a szabadságharc eseményeiről, és mozgolódni kezdtek. Korán reggel 6 órakor elkezdődött az ütemes kiáltozás: „Szabadságot akarunk!" Egy 80 főből álló osztály a cellákban levő ágyakkal, padokkal kitöri a zárkák ajtaját és kitódulnak a folyosókra. Erre megrémült fegyőrök maguk nyitják ki a többi zárkát és a szabadba vezető ajtókat. Most már a rabok és őrzőik együtt futnak a szabadságot jelentő utak felé. Az AVH-sok és a fegyőrök nagy része a fegyháznak a Duna felé néző hátsó falán keresztül menekültek. A belső megmozdulást a város lakossága is észlelte, és hatalmas tömeg gyűlt össze a fegyház előtt követelve a foglyok szabadon bocsátását. Amikor látták, hogy egyes foglyok már a fegyház tetején vannak, a tömeg is felismerte a cselekvés idejét. Először lefegyverezték a kívül álló őröket, majd betódultak a fegyház kapuin. Szerencsére komoly ellenállásra nem találtak. Még a belső kitörés és külső benyomulás előtt a fegyház Gáspár nevű parancsnoka telefonon segítséget kért Gerencsér őrnagytól, aki ismét bebizonyította a forradalommal szembeni ellenséges érzületét és egy riadókészültséget küldött a Mindez október 26-án történt. Vö. a 34. sz. forrással! Gáspár Márton Talán Baján Ferenc, vagy egy Gyarmati nevű személy.
