Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
fegyház védelmére. Szerencsére, mire a katonák teherautókon megérkeztek, a fegyház már üres volt. Érdekes megjegyezni, hogy Gerencsér nem jött a katonákkal. Ennek az volt az oka, hogy Gerencsér ellen a nép haragja, különösen a rendőrség épületénél történt lövöldözés óta, napról napra fokozódott, és az előző napon összetűzésbe került a Szent István téren összegyűlt vá"jsiakkal, akik végül is fel akarták akasztani. Az én közbelépésemre engedték el. 297 Ezek után az őrnagy a laktanyát nem merte elhagyni. Megható látvány és érzés volt tapasztalni, ahogy a nagy tömeg a kiszabadítok és a kiszabadítottak egy csoportba verődve együtt énekelték a Szózatot. Az ünnepélyes hangulatot hirtelen puskaropogás szakította meg, lövedékek fütyültek az emberek feje felett. Az ÁVH és az őrség egy része ugyanis a fegyház kórházának emeletén lévő toronyban keresett menedéket és onnan tüzet nyitott a tömegre. Természetesen a tömeg szétrebbent, igyekeztek kikerülni a lőtávolból. A lövöldözés vége az lett, hogy az egyik katona, aki csatlakozott a Szózatot éneklő tömeghez, megsebesült. Erre a katonák megdühödtek és erős tűz alá vették a toronyban levőket, akik látták helyzetük reménytelenségét, és megadták magukat. A katonák és a nemzetőrség tagjai az elfogottakat a rendőrségre vitték. A tömeg haragja elől csak úgy tudták őket megmenteni, hogy a kórház hátsó kapuján át vitték el őket. A kiszabadult elítélteket az emberek otthonukba vitték, megvendégelték és polgári ruházattal látták el. 298 A kiszabadítottak között volt dr. Török Jenő és dr. Juhász Miklós piarista tanár is, akik a polgármester házában kaptak segítséget. A kiszabadultak egyike később levelet írt a[z Új] Váci Napló szerkesztőségének, melyben köszönetét és háláját fejezte ki Vác város népének önzetlen segítségéért. 299 Meg kell jegyeznem, hogy a birtokunkba jutott adatok szerint a politikai elítéltek száma 960 volt. 300 KRISTÓF 1990, 5-8. Vö. a 33., 34., 36., 37. sz. forrással! Bíró Ádám visszaemlékezésében érzékletesen a következőket írja: „Sok volt politikai fogoly a pályaudvarra igyekezett, s a szürke-fekete csíkos rabruhát a vasútállomás előtti Rókus-temetőben - a valamikori pestisjárvány áldozatainak sírjainál - cserélték le a polgároktól kapott civil ruhákra. A levetett daróc ruhadarabokat a düledező sírkövekre aggatták. így ez a látvány elég megdöbbentő hatást keltett; olyan volt ez a kis terület, mintha számtalan térdeplő mohamedán hívő imádkozott volna Allahhoz." (VVL Kéziratok levéltári gyűjteménye, Bíró Ádám, Vác visszaemlékezése) Jeskó László Egy rab vallomása című cikke. ÚVN 1956. november 1., 2. sz. (JESKÓ 1956.) A kiszabaduló elítéltek számáról különböző adatok szerepelnek a szakirodalomban. Az 1956-is Intézet kézikönyvében közel 800 elítélt szerepel. (KÉZIKÖNYV 1996/1. 123.) Horváth Miklós munkájában 186 katonai, 108 köztörvényes és 679 politikai, összesen 973 fogva tartott elítéltről tud a Büntetés-végrehajtási Parancsnokság Kiképzési és Nevelési Osztályának jelentése alapján, melynek egyik összeállítója az ekkor már az országos parancsnokság osztályvezetője, Gáspár Márton volt. (HORVÁTH 2003, 220.) Egy 1956. december l-jén készült jelentés 1080 politikai fogoly kiszabadulásáról tud. (PIL IX. 290 1956-os gyűjtemény, 100. ő. e.)
