Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)

FORRÁSOK (1-324.)

voltak) is felkapaszkodott - kiszaladtunk Vác határába, de ott a tüzérek lőszerraktárát biztosító beásott lövegeken kívül mást nem találtunk. Amikor visszaértem, a gyűlésnek a téren vége volt, a tömeg az utcákon tolongott. Megtudtam, hogy a parancsnok és a politikai helyettes is a tanácsházára ment. A tanácsháza előtt nagy tömeg állt. így az épület sarkánál leszálltam és gyalog igyekeztem a bejárathoz. Arra lettem figyelmes, hogy egy nő rohan utánam, „Gyilkos őrnagy" - stb. kiabál -, „saját kezemmel tépem szét, belőtt a lakásunkba" stb. Előbb azt hittem, engem akar utolérni, de csak félre akart nyomni, sietni tovább, én rászóltam, mit ordít hülyeségeket, mit lázít, de mint az eszelős szaladt fel a lépcsőn. Fent megtudtam, hogy a parancsnok és mindenki a tanácsteremben vannak. Odamentem. Beengedtek. Nagy zűrzavar volt, mindenki állva kiabált. Én Gerencsér őrnagyot és Földvári századost kerestem. Megláttam őket az emelvények előtt. Belépésemkor egy nagyhangú fiatalember (később megtudtam, hogy Szépe Zoltánnak hívják, és színész) épp nagy hangon ezeket kiabálta: „...elég volt 12 évig az önkritikából, aki vétkezett, az tűnjön el". Később tudtam meg, hogy Gerencsér őrnagy sajnálkozását fejezte ki az előző napi lövöldözésért. „Javaslom, hogy váltsuk le Gerencsér őrnagyot a helyőrség parancsnoki beosztásából, és helyette válasszuk meg Tóth őrnagyot, a tüzérek parancsnokát." A tömeg üvöltött „Éljen Tóth őrnagy!" De hogy mennyire nem ismerték, ki az, engem láttak a hátul lévők, hogy egy másik őrnagy, megkaptak, fel akartak emelni, kiáltották, éljen Tóth őrnagy. Én mondtam, nem vagyok Tóth őrnagy, én is híradó[s] vagyok, gyorsan letettek. Közben a kiabálás folyt, én valahogy körül a fal mellett odajutottam Földvári századoshoz, aki közölte, hogy milyen csúnya helyzetbe kerültünk. Szépe még közben kitalálta azt is, hogy azért Gerencsér őrnagyot mégsem lehet egyből leváltani, mert ő tájékozott a helyőrség ügyeiben, ezért javasolta, hogy ő legyen Tóth őrnagy helyettese. A tömeg ellenezte ezt is. Szépe kitartott javaslata mellett, és olyan feltételt dobott be, hogy bizonyítsa be, hogy a nép oldalán áll, a híradó laktanya katonáival foglalja el máriaudvari szovjet benzinraktárt (mely az országban egyik legnagyobb benzinraktár). Azt követelte, hogy ezzel meg kell akadályozni, hogy a Budapesten az ifjúság ellen bevetett szovjet páncélosok benzint kapjanak. Szorult kényszerhelyzetében Gerencsér őrnagy erre látszólag ígéretet is tett. Ennek a feladatnak a végrehajtásához egész embergyűrű kezdte kituszkolni a teremből. Olyan tolongás volt az ajtónál, hogy Földvári századossal alig tudtunk a teremből kijutni. Eddig mi is az eseményeknek megdöbbent, néma szemlélői voltunk. Mire leértünk az utcára, akkorra Gerencsér őrnagy a sűrű nagy tömegben a tér túlsó oldalán volt, és sodorták az állomás felé. Megpróbáltunk utána nyomulni. A tér másik sarka felé állt Amóczy főhadnagy a gépkocsival, egy szakasz katonával, annak intettünk, hogy menjen segíteni. A gépkocsi el is indult. Gerencsér őrnagyot beemelték a gépkocsiba, és így nagy nehezen sikerült bemenekülnie a laktanyába. A tömeg pedig tódult az úton a laktanya felé. Mi Földvári elvtárssal a parancsnoki kocsival igyekeztünk kerülővel bejutni a laktanyába, de oly nagy