Vác 1956-ban és a megtorlás időszakában; Forrásgyűjtemény I. - Váci Történelmi Tár 4. (Vác, 2006)
FORRÁSOK (1-324.)
tömeg volt mindenütt, hogy kiabálások, szidalmazások, dobálások közepette alig sikerült ép bőrrel átjutni a laktanyába. A törzsépületben, az irodában voltunk, amikor a tömeg, több ezer fő, a laktanyánál összegyűlt, követelték a benzinkút elfoglalását. Majd küldöttség jött be Gerencsér őrnagyhoz. Akikkel ő együtt lement a kapuhoz, vagy az udvarra. Pontosan nem tudom, hova. Mi még Földvári századossal a délutáni események hatása alatt álltunk. Nem tudtuk, mi van a parancsnokkal. Én nagyon aggódtam érte. Hívtam a politikai helyettest, jöjjön velem, ne hagyjuk cserben ilyen nehéz helyzetben. Ö nem jött, lementem egyedül. Akkor már az udvaron nem találtam, nagy szaladgálás volt, készültek a katonák gépkocsira. Azt mondták, hogy Gerencsér őrnagy a civilekkel a kapuhoz ment. Utánamentem. Az őrépület mellett a Gaz személygépkocsi utolért. Úgy emlékszem Papp 266 főhadnagy, Éhen 267 százados ült benne, azért szaladt gépkocsival, mert nem tudták telefonon elérni a parancsnokot. Akkor mondta, hogy a HM-ből telefonáltak, hogy mindenképpen biztosítsuk a benzinszállítmány zavartalan utánpótlását Budapestre. Ezt megmondtam a parancsnoknak. Ö bement a kapuügyeletes helyiségébe, felhívta a HM-et, vázolta jelentésében a kapunál lévő helyzetet. Minden pillanatban félő volt, hogy a több ezres tömeget nem lehet visszatartani a laktanyába való behatolástól. Gerencsér őrnagy ekkor, úgy tudom, parancsot adott Éhen századosnak, hogy menjen ki a szovjet benzines raktár parancsnokához, s mondja meg a váci tömeg hangulatát, s kérje meg, hogy a benzinszállítmányt ne a vác-pesti úton vigyék, hanem másfelé. Négy darab háromtonnás tehergépkocsit állítottunk elő. Kettőre katonák szálltak tisztekkel, kettő üresen volt még, arra civilek kapaszkodtak fel. így a menet elindult Vác déli kijáratához, a Hétkápolnához. Meg az egészségügyi kocsi. A tömeg ezután a gépkocsik után megindult, a laktanya környékét elhagyták. Kinn a Hétkápolnánál már a tömeg zöme lemaradt, de jó néhány százan (épp a leghangosabbjai) még ott gyülekeztek, s a legfantasztikusabb követeléseket támasztották. Közben a sötétben kisebb csoportokban a mi kinyírásunkról fecsegtek, hogy akkor a katonák velük mennek, mi nem is akarjuk végrehajtani a követelésüket. Közben hosszú idő után megérkezett kerülő úton Éhen százados, és jelentette, hogy a szovjet parancsnok elvtárssal beszélt, és a Hétkápolna felé nem fognak szállítani. Éjjel kb. 23 h-ig volt ott Gerencsér őrnagy, addig neki sikerült hosszú vitákkal kifárasztani a követelőket. Ekkor azzal az ürüggyel, hogy ilyen erővel nem hajlandó és ilyen fegyverekkel vágóhídra vinni a katonákat, hanem a tüzérekhez megy ágyúkért, elment. Nekem megmondta, nem jön vissza, majd elfáradnak és „elpárolognak" a civilek. Ezután ugyancsak Gerencsér őrnagy szellemében én léptem akcióba. Egyenlőre minden követelést elutasítottam, amíg Gerencsér őrnagy erősítést nem hoz. Közben [le]rajzoltattam magamnak a benzinraktár és környékét. Ezzel is eltelt kb. másfél óra. Ekkor a két üres kocsit (amiken civilek jöttek ki) megfordítattam Papp István Éhen István
