Váci végrendeletek I. 1706 - 1750 (-1754) - Váci Történelmi Tár 3. (Vác, 2006)

BEVEZETÉS

egy tanácsnok, a jegyző vagy az aljegyző, esetleg egy írnok, egy-két esküdt -, vagy más megbecsült polgárok, kivételes esetekben egyházi személyek,

6 továbbá a hiteleshelyi joggal felruházott káptalan előtt lehetett. Ez utóbbihoz azonban nemigen jutott el az egyszerű mezővárosi lakos. Mindkét szervezet előtt közhitelű okmányt lehetett készíttetni. A végrendelkező csak olyan javairól intézkedhetett, ami a saját tulajdona volt, ezért nem találunk utalást a testamentumokban pl. az úrbéri kötelékbe tartozó jobbágytelekre és a haszonvételi bérleti jogok átruházására, csak az úrbéres állományon kívüli javakra, az adható-vehető belső ingatlanokra (telek, ház, kert), a szőlőre, a céhbeli iparűzési jogra és természetesen a szintén családi és személyes tulajdonban levő ingóságokra. De korlátozó volt e tekintetben a hajadoni és az özvegyi jogú vagyon is. A végrendeletek szerkezete hármas tagolású. A bevezető rész általában a szentháromság, Isten dicséretére, magasztalására való utalással kezdődik, majd az elhatározás okai, körülményei következnek. A rendelkező részből megismerhetjük a vagyon eredetét, a kintlévőségeket és az adósságokat, majd a testans vagyonra vonatkozó rendelkezéseit (az örökösök megjelölése, a vagyontárgyak hagyományozása, a különféle juttatások az egyháznak [lélekváltság], a vallásos testületeknek, a szegényeknek stb.). A záradék részben megtalálhatók a végrendelet megszegői elleni szankciók, netán átkok, a végakarat hitelesítésére kirendelt vagy megkért tanúk megnevezése. Ezután olvasható a végrendelet hitelesítése, a végrendelkező aláírása vagy kézjegye, majd az úgynevezett coramizálás (a coram me, vagy coram nobis formula alapján), vagyis amikor a jegyző és a tanúk szintén aláírták vagy kézjegyükkel és pecsétjükkel ellátták az okiratot. A végrendeletet a tanács külön záradékban is megerősíthette (approbálás), illetve a földesúr, vagy általában nem a jobbágyi kötelékbe tartozó személy esetében valamilyen más hatóság (pl. a vármegye vagy valamilyen katonai szervezet) jóváhagyta (confirmálás) igazolva ezzel, hogy jogait nem sérti a végrendelet. Végrendeletet - az országos gyakorlatot tekintve - a lakosok 2-8%-a készített, ezek száma azonban megnőhetett rendkívüli időszakokban, pl. járványok és hadjáratok idején. A végrendelet nélkül elhunyt leszármazottai a törvényes örökösödési rend alapján juthattak hozzá a vagyonhoz. Törvényes örökös hiányában a földesurat illette a vagyon, de ennek egy részéről a testans hagyományok formájában különféle jótékony céllal rendelkezhetett. 6 Erre is találhatunk jó néhány esetet a váci végrendeletek között, amikor 1740-ben a pestisjárvány dühöngött.