Váci végrendeletek I. 1706 - 1750 (-1754) - Váci Történelmi Tár 3. (Vác, 2006)

BEVEZETÉS

vább is bővíthetjük a kört, gondolva itt a végakaratok város-, társadalom-, egyház-, vallás- és nyelvtörténeti vonatkozásaira, a napjainkban egyre nagyobb teret nyerő mikroelemzésekre, a társadalmi rétegeződés finom árnyalatainak feltárására, a társadalmi élet alkotóelemeinek - házasodási szokások, gyermeknevelés, vagyonszerzés, vallásgyakorlás, háztartás stb. - bemutatására.

1 Ugyanakkor számtalan családi sors, személyes életút is - ami szorosan kötődik egy-egy településhez, egy-egy tájegységhez, de sokszor külföldi országokhoz is - ldegészíthető e források segítségével. Kötetünkben csak a váci világi személyek végrendeleteit tesszük közzé. Ennek fő oka az, hogy a Vácott lakó, működő egyházi személyek végakaratainak közlése meghaladná lehetőségeinket - terjedelmi és tematikai okok miatt ezért elteldntettünk feldolgozásuktól, jóllehet ezeknek is vannak (lehetnek) várostörténeti vonatkozásaik. A végrendelet A végrendelet (lat. testamentum; ném. Testament) a végrendelkező (lat. testator, testans; ném. Erblasser, Testator) halála esetére tett egyoldalú, visszavonható nyilatkozat, aminek törvényekben vagy a helyi jogszokások alapján meghatározott formai-érvényességi kellékekkel kellett rendelkeznie, s 1 A 19. század végén Radvánszky Béla tett közzé három kötetben család- és háztartástörténeti kutatásai során leltárt 16-17. századi végrendeleteket (RADVÁNSZKY 1879); városi polgárok 16-17. századi testamentumait és hagyatéki leltárait dolgozta fel Sörös Pongrác (SÖRÖS 1899); a századfordulót követően Iványi Béla ismertette Eperjes város végrendeleti könyvét (IvÁNYI 1919) a Történelmi Tárban; Demkó Károly felső-magyarországi (DEMKÓ 1890), Házi Jenő a soproni polgárok végrendeleteit közölte a második világháború előtt (HÁZI 1930). Az 1960-as évek úttörő munkája volt Tarkányi Szűcs Ernő a hódmezővásárhelyi végrendeletek alapján megírt monográfiája (TARKÁNYI SzÜCS 1961). Ezt követően több forrásközlés és tanulmány is napvilágot látott. Antal Péter debreceni (ANTAL 1986), Bene János nyírbátori (BENE 1989), Czégény Istvánné jászberényi (CZÉGÉNY 2001), Horváth József győri és kiskunhalasi (HORVÁTH 1987-1988, HORVÁTH 1995-1997, HORVÁTH 2001), Iványosi Szabó Tibor kecskeméti (IvÁNYOSl SZABÓ 2002-2004), Kocsis Gyula ceglédi (KOCSIS 1993), Molnár Attiláné kecskeméti (MOLNÁRNÉ 1989), Németh Gábor gyöngyösi és nagyszombati (NÉMETH 1991, NÉMETH 1995), Németh Zoltán nyíregyházi (NÉMETH 1987), Papp Izabella jászberényi (PAPP 1994), Rácz István debreceni (RÁCZ 1983, RÁCZ 1985, RÁCZ 1989), Székelyné Kőrös Ilona kecskeméti (SzÉKELYNÉ 1984), Szende Katalin soproni és pozsonyi (SZENDE 1990, SZENDE 1993) végrendeleteket tett közzé, illetve dolgozott fel. A testamentumokicai kapcsolatos külföldi szakirodalmat Mátay Mónika (MÁTAY 2004), a magyarországit Horváth József (HORVÁTH 1995) tekintette át. És természetesen bőséges azoknak a feldolgozásoknak a száma, amelyek a végrendeletek mellett más forrásokat (hagyatéki leltárak, kataszteri iratok, házassági szerződések) is felhasználva tárgyalják a családtörténet, a népélet, a jogi szokások, a mentalitás, a vagyon, a művelődés, a nyelvhasználat stb. jelenségeit. Ezekre itt most nem térünk ki.