Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Város a Duna partján - történeti áttekintés

Vác a 19. század közepén (TIM) Vác in the middle of 19 c. (TIM) Vác in der Mitte des 19. Jh. (TIM) Vác a 19. század második felében (TIM) Vác in the second half of 19 c. (TIM) Vác in der zweiten Hälfte des 19. Jh. (TIM) A Rossztemplom (1858) - Mártin János rajza (TIM) The "Bad Church" (1858) - János Martin's drawing (TIM) Die „Schlechte Kirche" (1858) - Zeichnung von János Martin (TIM) státust; 1805-ben Vác városa is elfogadta a megye határozatát a magyar nyelv hivatalos használatáról; bevezették a lánytanulóknak a háztartási ismeretek tanítását, megnyitották a továbbképző vasárnapi iskolákat és az első kisdedóvót. A reformkor szellemének megfelelően „az emberiség kiművelésére" hoztak határozatot. Azt szorgalmazták, hogy a gyermekeket ne csak az „isteni félelemben" neveljék, hanem olyan tudást is megszerezhessenek, mellyel a földi javakat is elérhetik. A város lakói polgári szokásokat vettek fel: „közmulatságokat" rendeztek a Lőházban, sétára indultak a Hétkápolnához és az újonnan alapított olvasótársaságba jártak. A szellemi világosság terjedésével egy időben, 1839-ben meggyújtották az első négy utcai lámpát is. 1846ban megnyílt az ország első, pest-váci vaspályája, mely „villámi" sebességgel vitte az úri népet, Petőfi Sándort, a „lánglelkű" költőt, a piaci árusokat, no és a zsebtolvajokat a két város között. Az 1848. március 15-i forradalom hírét még aznap meghozták a városba. A város teljes mellszélességgel a forradalom mellé állt. Négy nemzetőri századot szerveztek, a szabadságharc megkezdése után felajánlották a templomok harangjait és tábori kórházat állítottak fel. A város a hadi események középpontjába került. Nemcsak az átvonuló, az itt táborozó, kórházi ápolást kapó és természetesen rekviráló katonaság rótt nagy terhet a városra. Két sorsfordító csata is lezajlott a város területén. 1849. április 10-én a város szélén zajlott a magyar szabadságharc, a tavaszi hadjárat egyik csatája, amikor a Damjanich és Klapka által vezetett magyar sereg győzelmet aratott a Christian Götz által vezényelt osztrák seregen. A július 15-17-i váci csata után a magyar sereg egérutat nyert, de az osztrákok által segítségül hívott orosz sereg pusztítása tetemes károkat okozott az egyházi és világi javakban. A szabadságharc leverése után ismét fekete-sárga színű zászlókat tűztek ki az épületekre, s az országra a megtorlás és az önkény árnyéka borult. Mégis az önkényuralom közel két évtizede alatt számos, a polgári haladást szolgáló intézkedés született, s a hatvanas évek közepétől városunkban is létrejött néhány e célt szolgáló intézmény: a Váci Takarékpénztár, a kaszinó és a legényegylet. 1848-ban megszűnt a földesúri joghatóság az ikerváros felett, önkormányzati jogait azonban csak az 1867es kiegyezés után gyakorolhatta. Több sikertelen kísérlet után 1859-ben egyesült a két város. Az úrbéri egyezség megkötésére 1867 novemberében került sor, s az 1870-es birtokrendezést követően a volt jobbágy és zsellér szabadon birtokolhatta és használhatta elkülönített földjét, kapott saját legelőt és erdőt. Csak a királyi kisebb haszonvételek és a szőlődézsma megváltásnak rendezése húzódott még évtizedeken át, s csak 1912-ben állapodtak meg ezek megoldásáról a volt földesurak és az egykori jobbágyok. Az 1867-es kiegyezést követően megszülettek a kapitalista, a polgári átalakulást elősegítő törvények. 1872-től képviseleti alapon, rendezett tanácsú városként működött Vác. A versenyképtelen céhek megszűntek, szerepüket az egyéni mesteremberek, az ipartársulatok, majd az összes szakmát tömörítő Vác és Vidéke Ipartestület vette át, a tanoncképzést pedig állami feladatként az ipariskola végezte. A nagyobb, de még manufak-