Héjjas Pál - Horváth M. Ferenc: Régi képeslapok - Old postcards - Alte Ansichtskarten, 1896 - 1950 - Váci Történelmi Tár 2. (Vác, 2001)

Adattár - történeti háttér

Ifjak Egyesülete és az 1927-ben alakult Váci Rádió Egyesület, melyet Koch Aurél mérnök szervezett. Az egyesületnek tagja volt többek között Öveges József piarista tanár. A téren volt egy fedett kút és egy Szűz Mária-szobor (76-78. kép). A Káptalan utca (külső borító, 75., 78., 242., 259. kép) valószínű, hogy nevét Vácott is a káptalani jelenlétről, itteni birtokrészéről, esetleg az utca elején álló káptalani házról kapta. De a név manapság emlékeztethet az 1742-1859 között önálló városra, Káptalanvácra is, melynek ez volt a főutcája. Itt építette fel Reitter István a kocsigyárát (75., 215. kép). A Kossuth Lajos utca (14-, 79. kép) korszakunkban a Vásártéren végződött. Az utca végén volt a tornyos Kis Csillag vendéglő, vele szemben a Tragor Ignác által 1888-ban épített családi ház (79. kép). Az utca végén látható az Arany Csillag vendéglő emeletes épülete. A Szeminárium - ma Múzeum - utcáról (80. kép) Pörge Gergely készítette a rajzot. Az utca elején állt a 19. század végéig a kántorlak, melyben a mindenkori székesegyházi karnagy lakott. A helyén épült fel a mai Karács Teréz Kollégium. Az utca másik nevezetes háza Pauer Imréé volt, aki múzeum céljára a Váci Múzeum Egyesületnek adományozta. A Gasparik Kázmér utca (81., 122., 123. kép) bal és jobb oldalán lévő lakóépületek nagy része ma már nincs meg. Helyüket 1905-ben a Karolina iskola, a szeminárium saroképülete (itt korábban a középvárosi r. k. elemi fiúiskola volt), 1906-ban a Szent Vincés nővérek zárdája és az 1913-ban emelt kápolnája foglalta el (122-124. kép). A 81. számú képeslap ezek megépülése előtt készült. A 8. számú házat Morlin Zsigmond püspök uradalmi ügyvéd építtette az 1860-as években Csuka János építőmesterrel. Az utca végén látható az 1893-ban emelt r. k. elemi leányiskola. Ennek a helyén állt korábban az 1745-ben épített Szent Miklós templom, az ún. Rossztemplom. A révhez vezető Eszterházy utcában (29., 82., 139., 148. kép) iparosok, magyar szabók laktak, innen az utca korábbi, Magyarszabók utcája elnevezése. Az utca végében álló Migazzihidat (82. kép) - melynek szobrai: Nepomuki Szent János (3133. kép), Szent István király és a hirtelen halál, a járókelők, újabban az autóvezetők védőszentje, Szent Kristóf vértanú Migazzi Kristóf püspök állíttatta 1764-ben Mária Terézia királynő látogatása alkalmából és a célból, hogy az itteni mély árok felett száraz lábbal lehessen átkelni. 1889-90-ben az utca közepén levő csapadékvíz árokba csatornát fektettek, betakarták és az így feleslegessé váló hidat lebontották. A szobrok ma a révnél, a püspökpalota előtt és kertjében, illetve a Petróczy u. 5. számú ház udvarán láthatók. Az Eszterházy és a Tabán utca sarkán álló ház Makay Imre városbíróé volt, majd a városé lett. Helyén épült fel 1911-ben a városháza új szárnya a közgyűlési teremmel. Az utca nevezetes épülete a főszolgabírói hivatal. A Burgundia városrész (83. kép) alvégi házai látszanak a megáradt Gombás-patak mellett. A városrész nevének eredetét ma is homály fedi. DEÁKVÁR (84-92. kép) Deákvár a vasúton túl, a Bácskai-dűlő és a Papvölgybe vezető út mentén alakult ki. 1889-ben még itt jelölt ki helyet a város a moslék lerakására, de tíz évvel később már elfogadta a városi közgyűlés Bauer Mihály rajztanár és vállalkozó tervét egy tisztviselőtelep létesítésére. Az első házat, a Bagolyvárat a vizet szivattyúzó szélmalommal Bauer Mihály építtette fel (84-86. kép). Mellette épült fel a Schulek Frigyes által tervezett Sulyokvilla. A húszas évek közepén száznál több ház volt Deákváron, 1930-ban pedig már 1325-en éltek 218 épületben. 1927-ben készült el az állami iskola, 1930-ban az óvoda és benne egy kápolna (91. kép), 1940-ben a Fábián Gáspár által tervezett és Takács István freskóival díszített Jézus Szíve templom (92. kép). A SOKFELEKEZETŰ VÁROS (külső borító, 1-5., 7-14., 16., 17., 19., 21., 23., 28., 29., 31., 36-40., 42-49., 51., 52., 57., 58., 63-65., 68., 82., 91-145., 148., 182., 196., 197., 213., 233., 253., 259., 260., 266., 268-271., 273-274. kép) A mai ferences templom és kolostor helyén állt a 11. században emelt első székesegyház, ami a tatárjárás alatt elpusztult. A helyén felépített templom (1-2. kép) hasonló sorsra jutott a török uralom idején. Ennek romjai akkor tűntek el, amikor köveit a ma is álló ferences templom építésénél a 18. században felhasználták. A török alóli felszabadulás után a főtéri, 13. századból származó Szent Mihály-templomot használták székesegyháznak. Az 1750-es években megkezdték átépítését és bővítését, de rövid idő alatt kiderült, hogy a templom meglévő falai nem alkalmasak arra, hogy egy impozáns, az időközben megnőtt igényeknek jobban megfelelő székesegyház alapjául szolgáljanak. Ekkor került szóba a mai Konstantin tér területe, ahol akkoriban talán még középkori eredetű házak álltak, és a tér egy részén tartósan magas volt a talajvíz. Az új székesegyház terveinek elkészítésével Eszterházy Károly püspök (ő volt a család egyetlen tagja, aki tudatosan és következetesen 167