"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - I. A székesegyház alapításától a reneszánsz virágkorig (1074 -

kérésünket semmiképpen sem akarta teljesíteni, még jobban megerősödött gyanakvásunk. Ezért nyomatékosan figyelmeztettük, hogy a hűtlenség gyanújának eloszlatására nyittassa ki a kamrát, hogy kézzelfoghatóan meggyőződhessünk, ott van-e elrejtve a hűtlenek pénze és az árulók levelezése. De ő nemcsak hogy a kamrát nem nyittatta ki, hanem királyi felségünket rágalmakkal és goromba szavakkal sértegetni merészelte annyira, hogy minket gyalázkodva rablóknak nevezett. Erre a kincstartóval kinyittattuk a kamrát, s a kanonokok jelenlétében az egyház kincseit érintetlenül mindenestül otthagytuk, a veszedelmünkre íratott leveleket pedig ott találva, átvettük és e levelek átadójával Hozzátok küldtük. Ezért hát ne higgyétek, amit Nektek a püspök arról mondana, hogy mit követtünk el Isten és az egyház becsülete ellen. [...] Ámbár ezek és más gonoszságok nyilvánvalóvá lettek előttünk, noha hűtlenségeiket, lázadásaikat, álnokságukat, zavaros és alattomos cselszövéseiket tapasztalatból ismertük, s jóllehet saját szemünkkel kellett látnunk, hogy ők idézték fel koronánk veszélyeztetését, testvérünk száműzetésének okait, meg a beiháborút és a vérontást, a törvényes eljárásról mégsem feledkeztünk meg. Bár ezzel terjeszkedésükhöz adunk tápot, s látszólagos elnézésünk büntetlenséggel biztatta őket, mégsem büntettük őket hatalmunk és biztos értesüléseink szerint, sőt az apostoli szék iránti tiszteletből az egész ügyet vizsgálatotok alá bocsátottuk. De ellenfeleink fondorlatai által akadályozva (közismert dolgokról beszélünk), Atyaságtok ítéletének kikérését egész mostanáig halasztottuk; de szilárd elhatározásunk az, hogy ha a Ti ítélő bölcsességtek a jog szigorát velük szemben nem alkalmazza, nem marad más számunkra, mint hogy felszabadulván az irántuk való türelem alól, az idők parancsára teljességgel megtagadjuk a védelmező kezet az egyházak főpapjaitól, miként azt már egyesektől megérdemelten megvontuk. [...] Ezért és sok más egyébért, amiről nem írhatunk, küldjük kedvelt híveinket. G. prépostot és Ubaldus mestert Szentségtek színe elé, tőlünk telhetőleg kérvén Jóságtokat, amelyben mindenképpen bízunk, hogy nekik a fentiekben is, sok más egyébben is kételkedés nélkül hitelt adjon, s a fentiekre és más egyébre vonatkozó kérelmeikhez a tanácsot és a segítséget meg ne tagadja. F Árpád-kori és Anjou-kori levelek. XI-XIV. század. Sajtó alá rendezte Makkai László és Mezey László. Bp. I960. 121 123. L III. Béla fiai, András és Imre trónharca során Boleszló váci, Elvin váradi és János veszprémi püspökök András herceget támogatták szövetkezve Mog nádorral Imre ellenében. Imre azt hitte, Boleszló kezeli a pártütők levelezését és pénztárát, ezért 1199. március 10-én Vácra ment, fegyvereseivel kidobatta a püspököt a templomból. Boleszló bepanaszolta Imrét a pápánál, aki dorgáló levelet írt június 21-én a királynak Erre válaszolt Imre a fenti levelében. Boleszló később visszanyerte Imre bizalmát, s a vádak alól II. András tisztázta a leleszi monostor alapítólevelében. 1209. május 15. III. Ince pápa összeíratja a garamszentbenedeki apátság birtokait sten szolgáinak szolgája Innocent pápa, szeretett fiaimnak [...] Szent Benedek monostor apátjának, ugyanazon monostor jelenlegi és jövőbeni testvéreinek apostoli hatalmamból eredően szabályzatot engedtem adni [...] azokat a birtokokat és javakat, amelyeket a monostor törvényesen és egyházi szabály szerint jelenleg bír, vagy a későbbiekben bírni fog, pápai engedéllyel, a