"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)
Írásos emlékek - IV. Dicsőséges napok (1848-1849)
1849. július 15-22. A ferencesek megörökítik a csatát, a város megmenekülését és az oroszok pusztításait A következő napon [július 15-én] a magyarok dicséretes küzdelemben legyőzték a segédcsapatokat (szerviánusokat) Vácon, mert minden oldalról szerencsésen bekerítették és leterítették őket. Eközben a magyarok közül rengetegen haladtak át Vácon, több mint 120 ágyúval, a Csörög nevű szőlőnél a segédcsapatokkal és az oroszokkal már rögtön összecsaptak szörnyű küzdelemben. Sokáig tartott a harc, délután két órától este kilencig. 16-án a magyarok hősiesen küzdöttek, de mégis kiszorították őket, mindenhonnan - talán még az égből is - érkeztek az oroszok, akiknek a borzalmas ágyútüze miatt kb. hajnali három órakor a magyarok megfutottak és a mi templomunk elé értek hajnali négy órakor, még félhomályban. A harc mindkét oldalon nagy veszteséggel járt, a templomunkat is kár érte. A magyarok közül néhányan meghátráltak, majd a küzdelmet a magyarok többsége befejezve, a hatalmas tömeg hátrálni kezdett, de ők sem voltak kevésbé hevesek az oroszoknál és így csak lassan hátráltak. A menekülés közben a magyarok nagy merészen a székesegyház előtt várták az oroszokat, akik a szerfeletti haragjukban őrjöngve kergették ki a magyarokat az összes utcából, de a magyarok ismételten támadták az ellenséget. A küzdelem a város határán túl is folyt. A Katalin nevű hegyen és a Spinér-szőlők között a Szendehely felé vezető úton ismét összecsaptak anynyira, hogy aznap kora hajnaltól egészen késő estig tartott a küzdelem. Semmi mást nem lehetett látni csak a harcot és a futást. Annak ellenére, hogy a magyarok szüntelenül harcoltak, mégis többeket lekaszaboltak közülük. A csöröghi szőlőnél, ahol a harc kezdődött, mindkét részről sok holttest hevert. így a szörnyű veszteséget szenvedett magyarok elhagyták Vácot. Az oroszok pedig részben rögtön elhelyezkedtek Konstantin nagyhercegnek, az orosz császár 22 éves fiának a vezetésével, aki itt Vácon egy bizonyos időt töltött az alsóvárosi plébánián a kanonoki és plébánosi tisztséget betöltő gróf Zichy Hippolitnál. A csata után rögtön poggyászokkal megrakott szekerekkel telt meg a mi terünk is, ezért az új hídon azok, akik át akartak rajta menni összetorlódtak annyira, hogy az oroszok, illetve a muszkák számos sebesülést okoztak nekik. Még át sem vonult a város határán és a város belsején teljesen az orosz hadsereg, de már farkasként minden fontos helyet elfoglalt úgy, hogy két napig - a polgárokat a városból kiűzve - szörnyű nyugtalanságot okozott. Az elmenekült polgárok házait kirabolták. Amit nem tudtak magukkal vinni, azt mind széttörték, vagy lábukkal összetaposták, úgymint a tükröket, drága képeket, drága székeket, ablakokat és más berendezéseket. A város ökreit, juhait, teheneit, lovait és szamarait elhajtották, a disznókat, ludakat, tyúkokat és más jószágokat elvitték. Ez a szörnyű rablás folyt mindenütt. Orosz sisakdísz (Végvári András rajza)
