"Késő maradékainknak tétessen jegyzésben!" Írásos emlékek Vác város múltjából, 1074 -1990 - Váci Történelmi Tár 1. (Vác, 1996)

Írásos emlékek - IV. Dicsőséges napok (1848-1849)

Miután a zajra a polgárok bejöttek a városba a határból, botokkal, villákkal, kaszákkal, kapákkal és más eszközökkel felszerelve szembeszálltak ezekkel az embertelen rablókkal, elégtételt akartak venni. A legfőbb vezérek, Konstantin herceg és Paskevich [!] elhatározták, hogy ezért az egész várost megbüntetik úgy, hogy a katonák az összes polgárt megölik, vagy elűzik és felgyújtják a várost. Mikor ezt elkezdték végrehajtani, méltóságos gróf Zichy kanonok úr több polgárral és polgárnővel Konstantin nagyherceg lába elé borulva kegyelmet és a város megkímélést kérte könnyes szemekkel és megtört lélekkel. Nagy kiabálás, lövöldözés közt a főtisztelendő rendház és a környéke is kárt szenvedett. Az oroszok a rendházat is megszállták. A csűr kapuját, ahol a szénát szoktuk tartani, összetörték, az egész évre készített szénát elvitték, a ludakat, a tyúkokat összeszedték, a bárányokat, mintegy tizenötöt elrabolták, nyolc vagy talán tíz hordó bort kieresztettek. Emellett a házfőnök atya óráját elrabolták. Egy órás éjjeli rablás után távoztak. Tehát Vác várost, miután az osztrák császári család kezére került, szigorúan megbüntették. Az oroszok, avagy a muszkák, az osztrákok segítői, 17-én Hatvan felé elindultak és 19-én megérkeztek oda. A népet minden lehetséges módon az osztrák ház pártjára akarták kényszeríteni. Akkor azt lehetett több helyről is hallani, hogy az oroszok százezren, a magyarok negyven ezren voltak. 22-én néhány gyengélkedő és sebesült volt még a szemináriumban és a kegyesrendi iskolában. Stb. Sokan az űzött magyarok közül kóboroltak a hegyekben. F PML VO A Ferenc Rend Váci Rendházának iratai, História domus. Latinból fordította Szabó Attila. 1849. július (?) A Váci Hentes Céh jegyzőkönyvi megemlékezése a háborús viszontagságokról 1848. és 1849- Évek alatt Kántor Czéh Gyűlések a' háborús idők viszontagságai miatt nem tsak nem tarthattak, hanem a' Czéh ládának is az Orosz hadseregnek /: Vácz alatt 1849^ évi Julius 15— a' Magyar hadsereggel történt megütközése, és ennek Julius 17— lett elvonulása után .7 elkövetett rablás alkalmával valóságos veszedelembe való forgása méltó megjegyzést érdemel, mert Czéh Mester Cseko Mártony Úr azt, nehogy talán szobájába az oroszok valami nagy kintset rejtendőnek véljék, és össze zúzzák, házánál lévő kis kertjébe a' réten szár és fű közé, hol szerentséssen a' benne levő néhány forintal meg maradt, el rejtette, és ismét a Czéhnek a' maga épségébe fenn tartva vissza adta. F PML VO A váci céhiratok levéltári gyűjteménye - A Váci Hentes Céh iratai.