Gál Judit: Adatok a váci ortodox keresztény közösség történetéhez - Váci levéltári füzetek 2. (Vác, 2010)

I. „Görögök” Vácott - 4. Váci „görög” családok az anyakönyvek és egyéb források tükrében

67

bovszky Athanáznál található. Ebben a végrendeletben találjuk továbbá az egyetlen nemzetiségi vonatkozású utalást, azaz a pesti „görög és oláh" iskoláknak, valamint a szintén pesti „görög és oláh szegények institútumának" szánt pénzösszegek tekintetében a végrendelkező kiköti, hogy „ha ezen két nemzet valamely kömyülállásokra nézve egymástól elszakadna, ezen egész summa az Oláh nemzetre maradjon". Az aláírás itt is görög betűs. (23. kép)

Brato Ekaterini sírköve a hajdani Középvárosi temetőben állt. (71. kép) Görög nyelvű felirata szerint Ekaterini, Georgiosz Brato leánya, aki Sipiszkából származott, 45 évet élt, meghalt 1799. március 27-én (tehát 1754 körül született; az 1799-ben frissen megnyitott anyakönyben nem szerepel a halotti bejegyzés). A három váci Brato(vics) közti rokonsági fok nem ismeretes, elvben lehetnek testvérek. Anasztasziosz Mancsuka végrendeletében unokaöccsei- nek, illetve unokahúgának nevezi őket.

Bratovics Petar (Petrus, Péter), 1809. november 3-án halt meg 64 éves korában (tehát születési éve kb. 1745). A templomban, a padlózat közepén temették el. Az egyházközség egyik alapítója. A püspökváci tanácsülési jegyzőkönyv 1777- es (ápr. 4-і) bejegyzése szerint Mancsuka Tamás üzlettársa vagy segédje volt. Később az 1783-as vármegyei vizsgálati iratban találkozunk a nevével. A templomfalban lévő görög nyelvű emléktábla feliratán neve Petrosz Brato alakban olvasható (XXXIII. kép). A tábla alsó részébe a templom adásvétele (1963) után magyar szöveget véstek, amely tévesen tünteti fel a halálozás dátumát (az évszám helyesen 1809). Útlevelet126 adott ki számára Pest-Pilis-Solt vármegye táblabírája 1796. november 19-én, amelynek adatai szerint Bratovich Peter ekkor 42 éves volt (tehát 1754-ben született volna?), Nagyszombatba tartott „posztóknak vétele végett és kereskedésnek okáért" harmadmagával, „há- romlovú hintón". Az utazó a passzus „személyes leírása" szerint „középszerű termetű, gesztenyeszínt mutató hajú, őzbe vegéledett, piros ábrázató, magyarul, tótól, németül, ráczul beszél, keresködő". (24. kép) Karcsútól tudjuk, hogy „Bratovits Péter 1809. november 15-én minden végrendelet nélkül elhalván, s hátramaradt özvegyét, Erzsébetet illetvén annak egész vagyona, ez, ki az elhunytnak kegyes szándékát jól tudta, [1810. február 9-én] megjelent a városházán, s ott előadta, miszerint feledhetetlen férjének lelki üdvére minden kényszerítés nélkül, önként, saját jószántából, férje helyett a következő ájtatos adományokat teszi: 1. a főteplomra 25; 2. a Szt. Domonkos-rendiekére 25; 3. a kegyesrendiekére 25; 4. a Szt. Ferenc-rendiekére 25; 5. a Hétkápolnára 50;

126 WL V. 1-е Pv. Tan. ir., Küliin kezelt ir., Útlevelek, No. 125.