Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)

Előszó

ELŐSZÓ Vác Város Levéltárának új kiadványsorozata a Limes - váci levéltári füzetek címet viseli. A sorozat nevének kiválasztása mindenképpen magyarázatot igényel, ugyanis már több kulturális fórum (folyóirat, újság) és közéleti szereplő (civil szervezet) is viseli ezt a nevet. Néhányuk azért, mivel tevékenységük szorosan és konkrétan kapcsolódik a római limes magyarországi szakaszához, másikuk az okból, mert működési területük az egykori limes közelében található. Mi e nevet részben hasonló okokból választottuk, de más, a város földrajzi fekvésén és történelmi múltján alapuló indokaink is voltak. A limes szó eredetileg keresztutat, majd mezsgyét, határvonalat, végül a megerősítet római birodalom határát jelentette. Panonniában az 1. századtól épített limes mentén őrtornyok, erődök és ellenerődök helyezkedtek el. Nyomaik a Dunakanyarban, így Vácott is megtalálhatók. Vegyük sorra, miért döntöttünk e név felvétele mellett. A limes szó határt jelölő tartalmát kivetíthetjük Vác város földrajzi fekvésére is, hiszen közismert, hogy Vác a Duna-Tisza közén, a Pesti-síkság északi szélén, a Naszály hegy lábánál fekszik, ez utóbbira most már kissé rátelepedve, és keletről az Északi-középhegységhez tartozó Cserhát, északról a Börzsöny-hegység, nyugatról a Duna, illetve a Visegrádi-hegység határolja. Ezt tekinthetjük úgy is, hogy a város e tájegységek határán fekszik, és mindegyikből részesül: a löszös-homokos síkságból, az agyagos-márgás talajú hegyvidékből és a kavicsos-homokos dunai árterületből. De nézhetjük úgy is, hogy a város e tájak szélein, mindegyiknek a határvonalán áll, nem tartozik igazán egyikhez sem. Végigtekintve a mai város területén élt népek történetének évszázadain, visszamenve az időben a római korig, tudjuk, hogy a Duna itteni bal partján, az egykori limes túloldalán a Barbaricum területe volt. Ez már nem tartozott a Római Birodalomhoz, lakói az úgynevezett barbár népek voltak. A birodalom természetes - építményekkel megerősített - határa itt a Duna volt, ami egyben éles határvonalat is jelentett: a limesen, a határon túli népek hol szövetségesei, hol ellenségei voltak a birodalomnak, de előbbi minőségükben sem rendelkeztek azokkal a jogokkal, amelyek a római polgárokat megillették.