Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
Vörös Károly: A Váci Református Gyülekezet története Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885
5 garas coqua, tudniillik sorba főzés. 1818-tól harangozó fizetése 14 forint, 14 kila búza, 1 pár csizma. Születtek Esküdött pár Meghaltak 1785-94-ig 330-an 89 235-en 1795-1804-ig 338-an 185 276-an 1805-1814-ig 453-an 96 383-an 1815-1824-ig 458-an 37 317-en 1825-1834-ig 470-en 95 415-en 1835-1844-ig 484en 129 426-an 1845-1854-ig 514-en 124 580-an 1855-1864-ig 441-en 75 628-an 1864-1874-ig 445-en 88 581-en 1875-1884-ig 434-en 90 408-an [Összesen:] 4 417-en 1 069 4 246-an Szaporodás születés által 100 év alatt 171 lélekkel. Az egyház jövedelmeiről a számadások, fájdalom, 1848 előtt primitívek, s jórészben elvesztek, úgyhogy azoknak kimutatását nem közölhetem, hacsak később nyomukra nem jöhetek. Ilyen küzdelmek, változások közt lett 100 év alatt egyházunk az, ami ma. Mint felolvasásomból kitűnik, a tagjaiban levő áldozatkészség által a sok zenebona dacára emelkedetten, külső és belső rendezettségben nyomról-nyomra, egész napjainkig emelkedjék továbbra is. Bocsánatot kérek, ha kissé [a] türelemmel visszaéltem, de nekem oly sokat kellett így is kihagynom; az eredeti, csaknem mindenütt mellőzve az eseményeket, mint egyet szökellenem, hogy rövidebben írni nem tudék. Amit előadtam, az mind kipróbált kútfőre támaszkodik, reficiókkal nem akartam a sokat még többé tenni. E díszes gyülekezetet, melyhez foghatót soha a szent ház százados falai nem láthattak, azért legyenek kegyesek elnézéssel lenni, ha pedig a múltak emlékei élvezet és tanulsággal szolgáltak, úgy munkám már nagy jutalmát megnyeré. Ami mai kor felvilágosult gyermekei alig tudjuk elképzelni azt a lázas törekvést: „letarolni minden más meggyőződést és magunkét ültetni helyébe. Minden kornak megvan a maga sajátsága, a vallási küzdelem élessége jellemzi a reformáció három első századát. Ez is betelt: „ha Istentől van, el nem nyomható." Mi kölcsönösen vérbeborított, vassal irtott ősök unokái az ő lecsillapult veszedelmeik után élvezzük a meggyőződés arany szabadságát. Lássuk csak e helyen,
