Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)

Vörös Károly: A Váci Református Gyülekezet története Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885

mennyi nyomor kelt a szenvedélyek nyomában, tanuljunk az ő kárukon, legyünk egymás iránt türelmesek, tartsuk meg a Megváltó parancsát: „Arról ismernek meg, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek." Lám, a Mindenható nagy kertjében mily szép a különféleség harmóniája. így van ez az eszmék körében is. A nagy egyformaság zsibbaszt, a sokféleség küzdelemre híva fejleszti a lélek erejét. Egy fának vagyunk külön ágai, a kereszténység nagy fájának, mért haragúdnék egyik ág, ha a másik virul. Sőt, tanulja becsülni az embertársban az embert, az Isten képét, mely sokféle alakban, sokféle gondolkodásmódban jelenik meg, de mindig nagy, mindig fenséges, ha a szenvedély le nem aljasítja, ha céljára tört fölebb-fölebb! Legyetek áldva, ti ősök, kik már pihentek, barát és ellenség pora jól elvegyül. Meggyőződéstek, ha tán túlhajtott is benneteket s eszközeitekben nem válogattatok, mentségül mi rátok borítjuk szemfödőül korotok gondolkozását, mely menti, ha nem minden, de sok tetteteket. Mi látunk, gondolkozunk, cselekszünk a kölcsönös becsülés, az emberszeretet szent örök törvénye szerint. Te pedig, Atyánk, add, hogy a jövő század nem korcsuk ivadéka, ha meglát majd e szent csarnokban, gondoljon ránk tünő idő tűnő gyermekeire, s mi örömmel tudjuk itt e helyen a késő ivadék haladását, fejlődését, virágzását. Amen! A református templom, a lelkészlak és a harangláb