Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
Vörös Károly: A Váci Református Gyülekezet története Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885
ben a nagy püspök, Báthori Gábor vizitált Vácon, és az ő jegyzékei nyomán igazodtam el jórészt az egyház ezen korabeli történeteiben. A Kalas-féle eset még soká hullámoztatta a kedélyeket, de mégis - bár a lelkész panaszkodik - bizonyos nyugodtság kezdett az egyházban uralomra jutni. Hogy csaknem fél századig forrongott az egyház, az a lélekbúvár előtt nem tűnik fel. Mert az erkölcsök oly olvadása mellett, mint amilyennek a vezető nélkül hagyott kálvinisták jelét adták, voltak eleinkben igen nemes vonások is. Főleg az áldozatkészség előtt tisztelettel kell megállnunk, melyet kifejtettek szakadatlanul. Valóban csodás lélek az, amely őket áldozni és újra áldozni segítette. Áldva legyen érte a mindenható, mert mi is annak köszönhetjük a mai örömünnepünket. 1843-ban költözött át a régi paplakból a mostaniba a lelkész, és az lett ezután a tanítói lak, s ott épült a mai díszes iskola. Örök emlékül van feljegyezve, hogy a két templomköz az egyház telkeiből hasíttatott, s ahhoz senkinek semmi jussa. 1849. szeptember 2-án örök álomra hunyta le szemét 31 évi helyben szolgálata után a 86 éves pásztor, első az újabb korban, ki itt temettetett el. Még azon hó 18-án meg lett választva pappá Együd István bogdányi fi, kinek idején történtek adatai nem feküdtek előttem. Azon egész időről nem vezetvén rendesen a jegyzőkönyvek. Csak azt tudjuk, ő alatta épült 1853 körül a torony második teteje, melynek helyén készült az idén közadakozásból 1200 forintért a cinkbádoggal fedett torony. Az avult iskola helyett a 60-as években a mostani díszes iskolaház emeltetett. Az egyház rendetlen pénzügyi viszonyait egy elég elismerésben alig részesíthető férfiú, Molnár Tóth András hozta helyre nem kevesebb lelkiismeretességgel, mint fáradtsággal s eréllyel. Utána négy évig a harangozó vitte az egyháznak az összes kormányzatát. 1876-ban már ismét kezdtek bonyolódni az egyház viszonyai, sokasodni szükségei. Ekkor H. Csereklye István és társai nem sajnálva nyugalmukat, rendezték az egyházat, s rövid pár év alatt, támogatva a hívők egy része kifogyhatatlan áldozatkészségéből, csaknem befejezte az egyház reorganizációját. Az ő kurátorsága alatt készült adakozásból pl. orgona 1520 forinton, a kar az egyház kasszájából 200 forinton. A tönkrement, sőt az itteni, új korában is már nem használt óra át lett igazítva 120 forintért. A parókia hátsó fele 18 Vi öl hosszában kiépíttetett 1556 forinton. Mostani gondnok alatt Csereklye János közadakozásából felépült a mostani, cinkbádoggal fedett torony, és a templom belseje kisimíttatott 1200 forintért. Csak még pár szót. A lelkészek fizetése 1783-ban így lett megállapítva: készpénz 100 forint, búzaszemül 50 kila, 4 szekér széna, bor 20 akó, tűzifa 10 öl, keresztelés 1 máriás. Halotti prédikáció 1 forint, esketés 1 forint, de a külföldiektől 2 forint. Rektor fizetése: 60 forint, búza 20 kila, diáktartásra 5 kila, zab 10 kila, 4 öl tűzifa. Gyermek taníttatásáért 1 forint, bor 10 akó, búcsúztatás halottól 1 forint 30 krajcár, kis halottól 7 garas. 1816-tól segédtanító fizetése: 30 forint, és minden gyermektől
