Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
Vörös Károly: A Váci Református Gyülekezet története Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885
még 1712-ben elvett kis harangja. Még ez évben öntötték a legnagyobb, 6 mázsa 5 fontos harangot, s ennek árát egy július 7-re eső vasárnap 1159 forintban összehordtak. Ezen felbuzdulva nemes Arany József saját költségén építtetett egy 74 fontos kis harangot, melyet - később megrepedvén - veje, Vetési Pál nagyobbra öntetett. Az 1795. december 20-án bejött - a Losoncra választott Török helyett - lelkésszé Rácz István, oly ifjan, hogy egy évig csak exmissióval végezhette a funkcióit. De sok háborúság vette őt körül, csakhamar, 1807-ben teljes meghasonlás után Szadára ment. Ekkor már oly rossz híre volt a váci eklézsiának, hogy az ide rendelt ordasi lelkész, Elek Ferenc rávehető nem volt a beköltözésre. Végre sok utánjárással megnyerték Környei Istvánt, ki apja mellett káplánkodott. 1812-ben a hívek háborgása miatt Környei a Szadán elhalt Rácz István helyére tétetett, s váci lelkésszé Szilvásy Gábor lett, kiről a nagy Báthori azt jegyezte fel még 1806ban: „okos ember, de a hírhordást nagyon szereti, az pedig rá nézve veszedelmes". Szilvásy volt az első catechéta az Országos Siketnémák Intézetében, s ezért a kerületek fizettek neki 160 forintot. 1813-ben a katolikusok rozzant harangját ki akarták (cserélni) igazítani, de a kisváciak felkérték Lauró Gáspár prefektus urat, hogy távolítsa az[t] el iskolájuk elől, és helyét adja oda az egyháznak. Meg is tette, de úgy, hogy az egyház az utca közepén levő kőhidat toldja ki alapnak. Ezt be is teljesítette az egyház, s a híd felépítése az ingyen fuvaron kívül 93 forint jó pénzbe került, s a kisharang ma is azon áll folytonosan. Szilvásy Gáborral sok pere volt az egyháztagoknak, végre is 1818ban távoznia kellett Gyónra. Ekkor, május 6-án jött Vácra Kalós Mózes kosdi lelkész. Ez elsőbb kecskeméti tanár, aztán a nagyharsányi gyülekezet lelkésze volt, de onnét valami kázusa akadván, távozni kényszerült. Tudományos készültségű egyén, ki külföldön több évet töltött, német és francia nyelven folyékonyan írt és beszélt. Vele egy időben jött be Kalas Sámuel tanító a sárospataki iskolából. Ezt a tanítót Tokodi István kislánykája megbüntetéséért este 8 órakor a saját lakásán [...] 172 Ebből, a lelkész is Tokodi pártján állva, nagy pör keletkezett. Vácon csak úgy érte egymást a deputáció. De bizony Kalasnak távoznia kellett, s pere 1821-ben báró Vay József consiliarius úr által eszközölt egyezségben lett az egyházzal befejezve. Kalas jóakarói a lelkészt támadták meg veszélyesen, s ekkor a lelkész jóakarói ily jellemzően indokolták Kalós lelkész helyben hagyásáért, esedeztek. „Hadd temessenek már egyszer ők is papot." Még 1818-ban vették a Duna-parti szőlőt Korpert Ferdinándtól borház és pincéstől 4850 forintért; ezt csak azért említem fel, mert ma ez és még egy hagyomány szőlő évente 16 forintot jövedelmez az egyháznak, persze adón kívül semmit. 1819172 A mondat befejezetlen.
