Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
Vörös Károly: A Váci Református Gyülekezet története Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885
Megjegyzésre méltó még, hogy soha Kisvác Nagyváctól külön megyében nem feküdt. Bél Mátyás Pest megye térképén körülbelül ott van Vácnál a megye határa, hol jelenleg gróf Migazzi is határozottan kifejezi idézett okmányában, ezért a kisváci határ csak előbbi állapotába helyeztetik vissza. Annak fundusa, szántója, külsőségei, még mikor Szent István a váci püspökséget alapította, már Vác városhoz tartozott. Végre az isteni gondviselés által megérleltetett a kor szelleme, belátta az emberiség, mit Lipót fejedelem oly szépen fejezett ki: „legkárhoztatandóbb a lelkiismereten uralkodni akarás". 1781-ben októberben kiadta II. József császár a türelmi parancsot. Gyönge napsugár a hosszú télben elgyengült anyaszentegyház vetésének, de mégis éltet adó. Mindjárt megjelenése után folyamodtak a kisváciak a templom, lelkész- és tanítói lak építéséért. 1783-ban november 10-én megkapván az isteni tisztelet gyakorlására a szabadságlevelet, ennek ereje szerint behozták ugyanazon év december 3. napján prédikátorul tiszteletes Takács Ádámot, addig volt rákospalotai lelkipásztort, iskolamesternek pedig Budai Györgyöt, ki Óbudán, atyja házánál lakott hivatal nélkül. Elsőben az istentiszteletet Pap András nevű gazdaember házánál, annak színje alatt tartották. Azután 12 öl hosszú, 6 öl széles deszkahajlékot építettek 175 forintért a mostani templom helyéhez közel, napnyugat felől, Kurdi Mihály gazdaember fundusán. A következő 1784. évben megalkudtak Hauszmann János nevű kőművesmesterrel 650 forintban egy szilárd boltíves templom építésére. Ki is a fundamentumot letette az év április 28-án az egyháztagok nagy részének, a tótfalusi tekintetes tiszteletes, Marton József úrnak s a kosdi prédikátor úrnak, Kaszap Mihály úrnak, két érdemes városi tanácsosnak, úgymint Neisz (Naisz) András és Skripecz János úrnak jelenlétében. Város főbírája volt nemes nemzetes Dombay Sándor, tanácsnok nemes Tóth János, Stockinger Ferenc, Vajzer János, Skripetz János, Neisz András, Ballá István, Regele 168 József, Kmoch 169 János. A templom 1785 felé elkészülvén, az első istentisztelet tartatott benne azon 1785. év karácsony hava 4- napján, második advent vasárnapján. Mely alkalommal megjelent nemcsak a körül levő eklézsiabeliek nagy sokasága, hanem a nagyvárosbeli római katolikusok közül is sokan. Lelkészek közül jelen voltak Földvári István monori lelkész senior, Nagy Kaszap Mihály kosdi lelkész, Marton József tótfalusi lelkész, Szilvásy Gábor verőcei lelkész, Peterdi József fóti lelkész, Vass János hartyáni lelkész, Csiszár András veresegyházi lelkész, Ecsedi Mihály kisoroszi lelkész, Sárkány Mihály pócsmegyeri lelkész, Koszta István monostori lelkész. 168 A kéziratban tévesen „Tegele" szerepel. 169 A kéziratban tévesen „Kinoch" szerepel.
