Vörös Károly: A Váci Református Egyház históriás könyve, 1783-1827, 1844-1847; A Váci Református Gyülekezet története. Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885 - Váci levéltári füzetek 1. (Vác, 2009)
Vörös Károly: A Váci Református Gyülekezet története Prédikáció a református templom felavatásának százéves évfordulóján. Vác, 1885
Ám a lakosoknak nyomorúságos életük volt. Bél Mátyás szerint a sok ágyúzás és tűzvész miatt föld alatti kunyhókban „quasi trogloditae" 165 lakoztak, s még 1691-ben is a megyei conscriptiókor csak 1 és /4 porta rovatott a város lakosaira. Különben a fent idézett okmány is eléggé illusztrálja a helyzetet, midőn egy ház tartozékaival 10 forintért lett egyezségileg eladva. De még ebben az állapotban sem maradhattak előbbi lakhelyükön. Gróf Kollonits Zsigmond püspök 1712-ben kiadta a rendeletet, „hogy minden kálvinista a püspöki városból kitakarodjon." A megrémült lakosok kezdtek elszéledni, ki a mai Kisvácon kimutatott telepre, ki meg a Naszály-völgyi (gyadai) irtványosokra, hol már azelőtt is megvonták magukat számos bujdosók. 1713-14-ben lett az excolonisatio végrehajtva. 1714-től lehet számítani a mai Kisvác létrejövetelét, eme tiszta kálvinista kolóniáét, melyet jó nagy distancia választott el - ama uradalmi igazgatósági épületen 166 belül végződött - Nagyváctól. Csak 1717 után, gróf Althann Mihály 167 alatt kezdett ez a teljesen váci határban épült utca külön helységnek tekintetni, s külön bíró hatósága alatt soroltatni. A külön község évi úrbéri váltsága 300 forintban állapíttatott meg, de az urbárium behozatalától a kisváci reformátusok folyvást félvén, nehogy valaha robot alá vétessenek, dicső emlékű gróf Migazzi Kristóf kardinálist kérték, hogy őket Nagyvác cal egyesítse, s így a rettegéstől megszabadítsa. A városi hatóság szintén kérte az egyesítést, főleg közigazgatási tekintetekből, de a feltételek 5. pontjában megállapíttatni kéri, „hogy kisváci többet ingatlant se helybéli, se idegen kálvinistának ne adhasson el, és így lassanként az eretnekség a városban megszüntethessék." A fennkölt lelkű bíboros püspök 1770. június 5-én, Migazziburgban kelt leiratával a város 5. pont alatt kívánalmát teljesen figyelmen kívül hagyva, a reinkorporációt elrendeli. 1771. március 4-én a tekintetes nemes vármegye az egyesítést kihirdeti. Megjegyzem itt, hogy az 1714-ben expatriait reformátusok lelkésze és tanítója még akkor meghagyatott és csak 1724-ben, előbb nádból font, 8 öl hosszú, 3 öl széles templomuktól fosztattak meg, azután lelkészük és tanítójuktól. Ekkor [a] hívek egy része Tótfaluba, a más rész Szokolyára járt istentiszteletre úgy, mint a kosdiak is ez időben. A réven, ha templomba mentek, fizettek oda-vissza 1 krajcárt, a kosdiak Vi krajcárt, éppúgy 1 krajcárért szállították Vácra a tótfalusi római katolikusokat. Keresztelte, eskette, temette pedig őket az egész 59 évi árvaságuk alatt a felsővárosi plébános nagy stóláért, kinek esztendőnként minden lektikálét, valamint a katolikusok fizettek. 165 mint föld alattiak 166 A mai Köztársaság út és Althann Frigyes utca sarkán álló emeletes püspök uradalmi jószágigazgatói épület. 167 Althann Mihály Frigyes 1718-1734 között volt váci püspök.
