Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)
Tartalom
VÁC A TÖRÖKKORBAN 93 zömük közeli helyekről, a Dunakanyar és Nógrád megye falvaiból telepedett be a biztonságosabb városba. Sokan azonban tovább- vagy visszavándoroltak, a következő összeírásban már hiába keressük őket. Újak jöttek a helyükbe, a lakosok utolsó két névsorában olyan helynevekből képzett családnevekkel is találkozunk, amelyeknek viselői már nemcsak a szűk környékről, hanem távoli vidékekről, Somogyból vagy Szabolcsból költöztek Vácra. Az adófizető háztartások 1590. évi, legalacsonyabb értéke vagy tényleges népességcsökkenést mutat, vagy annak a következménye, hogy a törökök egy új, nagyobb adóegységre váltottak éppen át. Mindent összevetve Vác magyar lakossága a 16. század második felében 200-250 család körül járt, ami mögött - ha hiszünk az összeíróknak és a demográfusok számítási módszereinek - 1200-1500 lelket feltételezhetünk. Ebben a korban a családnevek még nem szilárdultak meg, a Bicskéről beköltözőt Bicskeinek hívták, a fiát azonban, aki mondjuk hentes lett, Mészárosnak, a kovácsot Kovácsnak, elhízott gyermekét Nagyfarúnak. Emiatt nagyon nehéz választ adni arra a kérdésre, hogy mennyire volt állandó a lakosság. Annyit biztosan állíthatunk, hogy volt egy szilárd, városához hűséges magja: a Bak, Bese, Bicskei, Bíró, Csőri, Dobos, Farkas, Ferenci, Fóris, Gönci, Göncöl, Jakab, Király, Konc, Kónya, Kuti, László, Lökös, Madaras, Makrai, Orosz, Vasvári családok, nem beszélve a többséget adó Kis, Nagy, Tót, Halász, Kovács, Mészáros, Molnár, Ötvös, Szabó, Szűcs, Takács és Varga nevű családfőkről, akik között biztosan voltak makacs váci lakosok. A török összeírok színtiszta magyar család- és keresztneveket jegyeztek listáikba, csupán a korai összeírások Stollárjai és a későbbiek Stóberei lógnak ki a sorból; a Német családnév is csak nagy ritkán bukkan fel. Nehéz kérdés, hogy mi történt a középkori Vác népes német lakosságával. Buda példájának megfelelően azt szokás feltételezni - nemcsak Vác, hanem más német helyek esetében is -, hogy vagy kitelepítették őket, vagy elmenekültek nem annyira a törökök elől, mint már koráb-A Duna török ábrázolása ban, a magyar János király itteni országlása idején. A budai analógia ellentéteként akad viszont néhány olyan, a török összeírásokban szintén magyar nevű családokkal teli helység, amelyről biztosan tudható, hogy német lakói helyben maradtak (ilyen például Nagybörzsöny). Esetükben nem az újkorból ismerős asszimilációs folyamatra gyanakodhatunk, hanem arra, hogy a neveket egyszerűen lefordították. A váci török összeírásokban példa is akad erre, igaz, csak három. 1559-ben az írnok a névsorba vezette Stollár Bernátot, majd a vezetéknevét áthúzta és Sziklaira javította. 1562- ben és 1570-ben három testvér viselte az Újmester családnevet, akiknek nyilvánvaló őse az 1503- ban bíróságot viselt Neumeister János lehetett. A Stóberek egyik része 1580-ig megőrizte eredeti nevét, másik része Lakosként élt tovább. A német nevet mindhárom példában magyarra fordították, ráadásul szokatlan módon: akkor sem az Újmester, sem a Sziklai nem volt használatos magyar családnévként. Nem tudhatjuk, csak feltételezhetjük, hogy a 16. század közepi Halászok, Szabók és Mészárosok között is több Fischer, Schneider és Fleischer rejtőzködött.
