Horváth M. Ferenc (szerk.): Történelmi Vác, a Dunakanyar szíve (Vác, 2009)

Tartalom

i

92

VAC A TORÖKKORBAN

9f-ín

'11-y£ -=x!z

■=s>y.‘-Ml-i-»:VSf

dfl-zx

Sí)

—?r

f

Siti

ß

"**í -T13

■5*

"36í

••K-vf,

tA

-a

ÍÁ

■női

t4H -tzJí

•Dtri

JHi.-ri?

1í•ti

■!<-Tíi

se

>

•=f

•w

Wi

■«a

ja

tó-af

' ^

Víir-sW

f//

'Í'«J

Íií-ss

S

SS

S—

w

Y.Y

'Á,

.WjJ

íM- ^

%

■irt

%

rif

'.fi

'tír

H

Y.í^y

s*

'•Jt

=/j:

Sí.

‘M

i

'éít

\f>n

‘te

h.-r’te-riS

1!Á

Vii&

SS',-ií -af

ti

■nt

•rfs

tt-**-TÍZ

ít.

y

fJJt,-ÍJ-3ií fír

Tfr

=/JÍ-fír

Wr

Aí

■h

~Vi

=fl;

c

Á

SÍ

■r?

=sfc-3%

‘•'í.

;//

dí-S.

JStf

"X\

'JA -d?

Sé.

V

'Ár

jpfj-cví‘

—

jí

w.

<

% -tí

ff

•=r^

VÜ

=»

di-<3r.

1 n“-JV]

fc* -8* VdS

linc r2* -Ac1 'd "ttt

SV —H Sr j/ti 'ik JÄi

Si' —V =*& ssX

CTTT^^W

mzT&. ‘Sß. gpi

&g®äS§

<~u'"i i rrj- ‘ '“SUtS’ßS

ui; £fc <# £/ üJf

S3» -dl -fi? -di S2t' üii

& sa —«r -&-rrsT TÍ7, -Trii VA

•JA- •==#- ti, ;.íi vIä ?l#

M. 'itt iSSi sí, •=%' &

di> ~fa -fá -7Í iii‘ S

dfí SL *5b;J -ic -rfr iS

*Sí kt Sb sí -yf. üi

■=& ir, ah is? ^ -ts£

',<j* iiii d, h‘ ~tr*

•d. il -íz ‘jf, SX‘

S- -7Í< j£ lf -2ci

7% %r ~t£ -jf- S*. i&

—4- cÄf __jü5T -«£< Vf. ■'J#

•ÄS S*—S& St -Al ír;

^ Vác lakóinak és adóinak 1580. évi török összeírása

tulajdonítható, hogy a város értékes, sokszobás épületeit jórészt keresztény őslakosok birtokolták, míg a hódítók többsége maga építette, deszkából, sövényből-agyagból felhúzott, gyatra házakban lakott. Jó néhány ház közvetlen adásvétellel került magyar kézből törökbe (ahogy ennek ellentéte is megesett az idő múltával), vagy oly módon, hogy a megüresedett ingatlanok a kincstárra szálltak, s az adta el. Ez utóbbi sorsra elsősorban az egyházi javak jutottak, a hódítók elől elmenekült püspökség és káptalan épületei, amelyeket a török házösszeírás „a papok házai" névvel emleget.

Vác keresztény lakóit, termelésüket és szolgáltatásaikat a török adóösszeírók hatszor vették számba: 1546-ban, 1559-ben, 1562-ben, 1580- ban és 1590-ben: ezek az összeírások megmaradtak, valamint 1570-ben is, ez a jegyzék azonban elveszett. Az összeírok nagyjából azonos módon jártak el minden alkalommal. Sorra vették a családfőket és kamaszkorú fiúgyermekeiket, a család alkotott egy adóegységet, amely a 16. század közepén az államnak és a birtokosnak - ez a kettő

„Vác", ahogyan a törökök írták

Vác esetében, amely kincstári birtok maradt, egybeesett - évi fél-fél forint pénzadóval tartozott. Ezután a mezőgazdasági termelést vették számba, amely után terménytizedeket vetettek ki (az állam mint birtokos ezeket is pénzben kívánta meg), végül néhány kisebb illetéket a tulajdonszerzések, a házasságok, a vétkek stb. után. Az összeírásokra soha nem szabad mérget venni: a népesség kisebb-nagyobb része általában kimaradt belőlük, az adók meghatározásában is sokszor érződik számolgatás! ügyeskedés - a nagy vonalakat azonban hűen tükrözik.

Az első, 1546. évi összeírás szerint a várost 213, azután a fent felsorolt években 370,248,259 és 200 adófizető keresztény család lakta. Az első, alacsony szám valószínűleg a háborús pusztítást, a lakosok egy részének elmenekülését tükrözi. A fogyás a következő évtizedben is folytatódott, sok lakos elköltözött, sok meghalt - az életkor akkor alacsony volt, egy ötvenéves ember öregnek számított -, 1559- re a népesség mégis óriási mértékben megnőtt. Menekülők lepték el a várost,